Szerkesztőségünk úgy
döntött, hogy egy egész rovatot szentel a 20. század egyik
legemlékezetesebb évtizedének, a legendás nyolcvanas
éveknek. Számba vesszük majd az évtized emlékezetes
eseményeit, történéseit, hangulatát. Ki fogunk térni a
politika, a tudomány és a kultúra terén végbe ment
változásokra, illetve megvizsgáljuk a korszak hosszú távú
következményeit is.

A vadonatúj
cikksorozatunkban elsősorban a nagyvilág történéseit
boncolgatjuk majd, de természetesen hazánkról sem
feledkezünk meg. Valóban nem költői túlzás különlegesnek
nevezni a nyolcvanas éveket, a hatvanas és hetvenes években,
az élet minden területén végbement változásoknak,
átalakulásoknak köszönhetően, egy igazán rendhagyó évtized
vette kezdetét. Sok – általam is ismert – ember
számára különösen meghatározó időszak ez. Meglepő módon, azt
tapasztalom, hogy érzelmi töltettel bír az évtized említése
is többek számára. Mintha egy elveszített jóbarátról vagy
szerelemről lenne szó. Ennek több oka is van, egyrészt a
most fiatal vagy középkorú emberek –
akarva-akaratlanul is – olyan életkorban voltak
akkoriban, amely mindenki számára meghatározó és akár az
egész életükre kihat, érzelmi és gyakorlati szempontból
egyaránt. Másrészt a világ fejlettebbnek nevezhető részén,
beleértve a Magyar Népköztársaságot is, nem volt azért olyan
rossz élni.
Mindez csak az évtizedek távlatából válik világossá és itt
hívnám fel Olvasóink figyelmét, hogy a sokak által tévesen
puha diktatúrának és gulyáskommunizmusnak nevezett, a
Szovjetunió jóvoltából működő, totális elnyomásra épülő
Kádár-korszak nyolcvanas éveket érintő részére külön ki
fogunk térni, figyelembe véve annak negatív és pozitív
hatásait is. Valamint megismerhetjük az évtized nagy
tudományos előretöréseit, technológiai újításait,
katasztrófáit, érdekességeit, hangulatát.
Reméljük, hogy Olvasóink tetszését elnyeri a Trendmagazin
legújabb kezdeményezése és bízunk benne, hogy szívesen
tartanak velünk ebbe a rendhagyó múltidézésbe, időutazásba,
azok is, akik nem emlékeznek rá és azok is, akik emlékeznek
rá és esetleg még egyszer „át akarják élni”
azokat a bizonyos nyolcvanas éveket…



























