Az Andrássy út nevének hallatán mindenkiben feldereng valamilyen emlék. Egy nyár esti séta az Operánál, halk sóhajok a kirakatok előtt, karácsonyi díszbe öltöztetett fák a fehér hóban, egy piros Vespa, a megállíthatatlanul hömpölygő tömeg, arcok, árnyak, színek, illatok. Budapest ütőerét tapintjuk ilyenkor.

Mielőtt elindulnánk, vessünk egy pillantást a múltba. Ki hinné, hogy alig százötven évvel ezelőtt a magyar kultúra egyik fellegvára, az Operaház helyén egy kétes hírű csárda állt, mellette mocsár gőzölgött? Vagy, hogy kedvenc üzleteink helyén koszos bódék sorakoztak? És, hogy Budapest legfontosabb utcája a szűk Király utca volt? A már amúgy is egészségtelen levegőjű belváros helyzetén csak rontott a zsúfoltság, ami elzárta a természetes légmozgás útját. A tarthatatlan helyzet orvoslására javasolta gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök egy sugárút építését, ami összeköthetné a Belvárost a Városligettel. Az ötlet nem volt újszerű, hiszen a reformkorban már Kossuth Lajos is fölvetette egy új, központi út kiépítését a Király utca tehermentesítésére. A Pesti Hírlapban megjelent írásában a Lánchídtól kezdve fákkal szegélyezett utat álmodott meg, amin végigkocsikázva mint egy parkon keresztül érkezne az utas a Városligetbe. 1870-ben, meglehetősen nagy huzavona után az országgyűlés elfogadta Andrássy gróf javaslatát az új sugárút kiépítésére és helyére vonatkozólag. Egy évre rá a Képviselőház merész ötlettel állt elő: a Nagykörút tervével. Ezzel megoldottá vált a viták alapjául szolgáló probléma, hogy az új sugárút nem kapcsolódott egyetlen nagyobb útvonalhoz sem. A nagyszabású terv szerint a két út az addig hatalmas gödörként tátongó nyolcszögletű téren, az Oktogonon találkozott. A kivitelezés üteme ugyan az 1873-as gazdasági válság következtében lelassult, így a fő beruházók végül nem a bankok, hanem a felső középosztály és a főurak lettek, 1876. augusztus 20-án átadták a Sugárutat. Az új főutat eleinte Sugárútnak, majd 1885-től Andrássy útnak nevezték el. A történelem viharai még az utak neveit sem kímélték: a hatalmi állás váltakozásától függően hol Sztálin útnak, hol Magyar Ifjúság útjának, majd Népköztársaság útjának, végül ismét Andrássy útnak keresztelték.

A Honfoglalás ezredik évfordulójának (1896) közeledtével ismét tárgyalóasztalra került a tömegközlekedés megoldatlansága. A választ Balázs Mór ötlete alapján a földalatti vasút jelentette. A ma is zavartalanul üzemelő Milleneumi Földalatti Vasút a kontinens első földalattijaként 1896. május 2-án került átadásra, majd 2002-ben az Andrássy úttal együtt a világörökség részévé vált. Ha legközelebb fölszállunk, feltétlenül jusson eszünkbe, hogy ezen az útvonalon maga Ferenc József császár is utazott...

Most azonban a Deák Ferenc téren állunk, előttünk a két és fél kilométer hosszú sugárút. Térképünket böngésszük, melyet az előbb nyomott kezünkbe valamelyik városnézésre specializálódott vállalat mosolygós munkatársa. Az út hozzánk közelebb eső harmadában, vagyis az Oktogonig többségében felújított 3-4 emeletes épületek sorakoznak, nem beszélve a világmárkák tucatjait felvonultató üzletekről, az Operáról és a pesti Broadway-nek nevezett színházi negyedről. Első ránézésre tudjuk, itt fogjuk időnk nagy részét eltölteni.

Az Oktogonon túl kiszélesedik az út, a Kodály köröndig árnyas fasor szegélyezi az utunkat, itt azonban már főleg lakóházakat és bérházakat láthatunk, sokuk igen lehasznált állapotban van. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, az ingatlanárak itt is egetverőek. Egy Andrássy úti lakás négyzetmétere (!) 400 ezer forinttól kezdődik és akár kétmillió forintba is kerülhet.

A köröndtől a Hősök teréig ismét időutazás-érzésünk van, hiszen gyönyörű villák és paloták előtt haladunk el. Ezek többsége nagykövetségi épület, vagy más intézmények székházai, legfeljebb alkalmazottként kerülhetünk be, lakóként nemigen. Végül, úticélunk, a Hősök tere vár. Két oldalán a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum áll, háta mögött pedig a Városliget Vajdahunyad várával.

A térképből fölpillantva elszánt tekintettel indulunk el Budapest legfontosabb vásárlóutcája felé. (Tipp: fizetésünk felvétele után nagy ívben kerüljük a környéket, ha hónap végén a pirítósnál kiadósabb táplálékra vágyunk). És csábítsanak bár szirénként a legnevesebb márkák legszebb darabjai, eltökéljük, hogy ez alkalommal kizárólag kívülről nézzük a kirakatokat, mert pár órán belül a Hősök terén kell lennünk.

A nézelődés természetesen megengedett. Így hát nem telik el sok idő, mire megtorpanunk a Zegna üzlet előtt. Ezután következik az Emporio Armani, Roberto Cavalli, Gucci, Zilli, Louis Vuitton, D&G, Guardiani, Guess, Burberry, és a Fidji, ahol többek között Dior és Versace termékekkel találkozhatunk. A sportolók is megtalálják kedvenc márkáikat a hatalmas Adidas és Nike márkaüzletekben, a Levi's-ben pedig továbbra is megtalálhatjuk az elnyűhetetlen farmer legdivatosabb változatait.

Az ékszerek, órák és telefonok megszállottjai sem maradhatnak ki az élményből: Tag Heuer, Omega, Franck Muller, Vertu, Caprice, Schoeffel, Marco Bicego, Thomas Sabo és Freywille üzletek exkluzív választéka hívogatja őket mindenfelől.

A kultúra elkötelezettjeit el fogja kápráztatni az Operaház finom, neoreneszánsz épülete, a Nagymező utca környéki színháznegyed műsorainak sokszínűsége, a művészkávézó zsongása, a Zeneakadémia termeiből lágyan kiszűrődő harmóniák, és az Írók boltja, mely egy letűnt kor mementójaként hirdeti a műveltség civilizációformáló erejét.

„Aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet”- jut eszünkbe Szerb Antal bölcs megállapítása, ahogy sétánkban kis pihenőt tartunk és az Andrássy út régi-új gyöngyszemét, a volt Divatcsarnokot szemléljük. Itt található ugyanis az egyik legnagyobb és egyben legpazarabbul kialakított Alexandra könyváruház, amely óriási választékával, és könnyed belső formatervezésével méltán nyűgözi le az igényes közönséget.

A homlokzat szecessziós stílusjegyeit bent a minimalizmus váltja föl, végül belépünk az impozáns Lotz-terembe, amely eleganciájával és ragyogásával méltó helyszíne volt már számos rendezvénynek, és egyben a könyvesház Book Cafe nevű népszerű kávézójának ad otthont.

Itt kellemes zene és udvarias kiszolgálás mellett megpihenhetünk egy finom kávé és egy szelet torta társaságában, átélve a híres pesti kávéházkultúra páratlan élményét. Felfrissülve folytatjuk utunkat, majd ismét sikeresen állunk ellene a kísértésnek, hogy a Zsidró szalonba betérve új frizurával kápráztassuk el baráti körünket. Szintén hívogató az újonnan nyílt Nespresso kávézó kirakata, de a napi koffeinbevitelt az imént rendeztük, így ezt kénytelenek vagyunk egy másik alkalomra tartogatni, akárcsak a Goa Caféban tett látogatásunkat. Ha azonban időnk engedi, feltétlenül látogassunk el a Terror Házába, vagy a Postamúzeumba.

Az Oktogontól sétánk tempója felgyorsul, hiszen a sok bérház között elvétve találkozhatunk üzletekkel, inkább az éttermek és cukrászdák teszik színesebbé az évtizedek során megkopott homlokzatok egyhangúságát. Szürkének viszont korántsem mondhatóak az épületek, figyeljük meg nyugodtan a zömében neoreneszánsz épületek aprólékosan kidolgozott részleteit és próbáljunk meg választ találni arra a költői kérdésre, hogy vajon miért nem újítják fel őket...

A Kodály köröndtől a már említett villák ejtenek ámulatba finom eleganciájukkal. Nehéz ellenállni a késztetésnek, hogy egy-egy gondosan őrzött nagykövetség kerítésén át bepillantsunk az ott folyó életbe. A hatalmas, elfüggönyözött ablakok mögött régi családi történetek, nem egyszer tragédiák bújnak meg, hiszen a gyönyörű paloták tulajdonosai ritkán adták önszántukból az államnak pazar otthonaikat.

A fák mögül már látszik a Hősök tere, amelyet Milleneumi Emlékmű néven is szokás emlegetni. A két részre osztott szoborcsoport a magyar történelem legnagyobb alakjait ábrázolja a honfoglalástól a reformkorig. Középen az oszlopon álló alak kezében a magyar koronával Gábriel arkangyalt szimbolizálja. A tér két oldalán a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum egész évben izgalmas és színes kiállításokkal várja az érdeklődőket.

Utunk végén leülünk a Városligeti tó mellett, esetleg bemegyünk az Állat- és Növénykertbe, ahol földolgozzuk azt a sok impulzust, amely a mozgalmas nap után még mindig ott lüktet a fejünkben. Az Andrássy út történetét megismerve jobban megértjük hazánk történelmét, bepillantást nyerünk elmúlt korok mindennapjaiba, eszméibe, életfilozófiájába, és magunk is részesévé válunk Budapest belvárosának színes, izgalmas, megállíthatatlan pulzálásának.