Az Andrássy
út nevének hallatán mindenkiben feldereng valamilyen emlék.
Egy nyár esti séta az Operánál, halk sóhajok a kirakatok
előtt, karácsonyi díszbe öltöztetett fák a fehér hóban, egy
piros Vespa, a megállíthatatlanul hömpölygő tömeg, arcok,
árnyak, színek, illatok. Budapest ütőerét tapintjuk
ilyenkor.
Mielőtt elindulnánk, vessünk egy pillantást a múltba. Ki
hinné, hogy alig százötven évvel ezelőtt a magyar kultúra
egyik fellegvára, az Operaház helyén egy kétes hírű csárda
állt, mellette mocsár gőzölgött? Vagy, hogy kedvenc
üzleteink helyén koszos bódék sorakoztak? És, hogy Budapest
legfontosabb utcája a szűk Király utca volt? A már amúgy is
egészségtelen levegőjű belváros helyzetén csak rontott a
zsúfoltság, ami elzárta a természetes légmozgás útját. A
tarthatatlan helyzet orvoslására javasolta gróf id. Andrássy
Gyula miniszterelnök egy sugárút építését, ami összeköthetné
a Belvárost a Városligettel. Az ötlet nem volt újszerű,
hiszen a reformkorban már Kossuth Lajos is fölvetette egy
új, központi út kiépítését a Király utca tehermentesítésére.
A Pesti Hírlapban megjelent írásában a Lánchídtól kezdve
fákkal szegélyezett utat álmodott meg, amin végigkocsikázva
mint egy parkon keresztül érkezne az utas a Városligetbe.
1870-ben, meglehetősen nagy huzavona után az országgyűlés
elfogadta Andrássy gróf javaslatát az új sugárút kiépítésére
és helyére vonatkozólag. Egy évre rá a Képviselőház merész
ötlettel állt elő: a Nagykörút tervével. Ezzel megoldottá
vált a viták alapjául szolgáló probléma, hogy az új sugárút
nem kapcsolódott egyetlen nagyobb útvonalhoz sem. A
nagyszabású terv szerint a két út az addig hatalmas
gödörként tátongó nyolcszögletű téren, az Oktogonon
találkozott. A kivitelezés üteme ugyan az 1873-as gazdasági
válság következtében lelassult, így a fő beruházók végül nem
a bankok, hanem a felső középosztály és a főurak lettek,
1876. augusztus 20-án átadták a Sugárutat. Az új főutat
eleinte Sugárútnak, majd 1885-től Andrássy útnak nevezték
el. A történelem viharai még az utak neveit sem kímélték: a
hatalmi állás váltakozásától függően hol Sztálin útnak, hol
Magyar Ifjúság útjának, majd Népköztársaság útjának, végül
ismét Andrássy útnak keresztelték.

A Honfoglalás ezredik évfordulójának (1896)
közeledtével ismét tárgyalóasztalra került a tömegközlekedés
megoldatlansága. A választ Balázs Mór ötlete alapján a
földalatti vasút jelentette. A ma is zavartalanul üzemelő
Milleneumi Földalatti Vasút a kontinens első
földalattijaként 1896. május 2-án került átadásra, majd
2002-ben az Andrássy úttal együtt a világörökség részévé
vált. Ha legközelebb fölszállunk, feltétlenül jusson
eszünkbe, hogy ezen az útvonalon maga Ferenc József császár
is utazott...

Most azonban a Deák Ferenc téren állunk, előttünk
a két és fél kilométer hosszú sugárút. Térképünket
böngésszük, melyet az előbb nyomott kezünkbe valamelyik
városnézésre specializálódott vállalat mosolygós munkatársa.
Az út hozzánk közelebb eső harmadában, vagyis az Oktogonig
többségében felújított 3-4 emeletes épületek sorakoznak, nem
beszélve a világmárkák tucatjait felvonultató üzletekről, az
Operáról és a pesti Broadway-nek nevezett színházi
negyedről. Első ránézésre tudjuk, itt fogjuk időnk nagy
részét eltölteni.

Az Oktogonon túl kiszélesedik az út, a Kodály
köröndig árnyas fasor szegélyezi az utunkat, itt azonban már
főleg lakóházakat és bérházakat láthatunk, sokuk igen
lehasznált állapotban van. Ez azonban ne tévesszen meg
senkit, az ingatlanárak itt is egetverőek. Egy Andrássy úti
lakás négyzetmétere (!) 400 ezer forinttól kezdődik és akár
kétmillió forintba is kerülhet.

A köröndtől a Hősök teréig ismét
időutazás-érzésünk van, hiszen gyönyörű villák és paloták
előtt haladunk el. Ezek többsége nagykövetségi épület, vagy
más intézmények székházai, legfeljebb alkalmazottként
kerülhetünk be, lakóként nemigen. Végül, úticélunk, a Hősök
tere vár. Két oldalán a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum
áll, háta mögött pedig a Városliget Vajdahunyad várával.

A térképből fölpillantva elszánt tekintettel
indulunk el Budapest legfontosabb vásárlóutcája felé. (Tipp:
fizetésünk felvétele után nagy ívben kerüljük a környéket,
ha hónap végén a pirítósnál kiadósabb táplálékra vágyunk).
És csábítsanak bár szirénként a legnevesebb márkák legszebb
darabjai, eltökéljük, hogy ez alkalommal kizárólag kívülről
nézzük a kirakatokat, mert pár órán belül a Hősök terén kell
lennünk.

A nézelődés természetesen megengedett. Így hát
nem telik el sok idő, mire megtorpanunk a Zegna üzlet előtt.
Ezután következik az Emporio Armani, Roberto Cavalli, Gucci,
Zilli, Louis Vuitton, D&G, Guardiani, Guess, Burberry, és a
Fidji, ahol többek között Dior és Versace termékekkel
találkozhatunk. A sportolók is megtalálják kedvenc
márkáikat a hatalmas Adidas és Nike márkaüzletekben, a
Levi's-ben pedig továbbra is megtalálhatjuk az elnyűhetetlen
farmer legdivatosabb változatait.

Az ékszerek, órák és telefonok megszállottjai sem
maradhatnak ki az élményből: Tag Heuer, Omega, Franck
Muller, Vertu, Caprice, Schoeffel, Marco Bicego, Thomas Sabo
és Freywille üzletek exkluzív választéka hívogatja őket
mindenfelől.

A kultúra elkötelezettjeit el fogja kápráztatni
az Operaház finom, neoreneszánsz épülete, a Nagymező utca
környéki színháznegyed műsorainak sokszínűsége, a
művészkávézó zsongása, a Zeneakadémia termeiből lágyan
kiszűrődő harmóniák, és az Írók boltja, mely egy letűnt kor
mementójaként hirdeti a műveltség civilizációformáló erejét.

„Aki a könyveket szereti, rossz ember nem
lehet”- jut eszünkbe Szerb Antal bölcs megállapítása,
ahogy sétánkban kis pihenőt tartunk és az Andrássy út
régi-új gyöngyszemét, a volt Divatcsarnokot szemléljük. Itt
található ugyanis az egyik legnagyobb és egyben
legpazarabbul kialakított Alexandra könyváruház, amely
óriási választékával, és könnyed belső formatervezésével
méltán nyűgözi le az igényes közönséget.

A homlokzat szecessziós stílusjegyeit bent a
minimalizmus váltja föl, végül belépünk az impozáns
Lotz-terembe, amely eleganciájával és ragyogásával méltó
helyszíne volt már számos rendezvénynek, és egyben a
könyvesház Book Cafe nevű népszerű kávézójának ad otthont.

Itt kellemes zene és udvarias kiszolgálás
mellett megpihenhetünk egy finom kávé és egy szelet torta
társaságában, átélve a híres pesti kávéházkultúra páratlan
élményét. Felfrissülve folytatjuk utunkat, majd ismét
sikeresen állunk ellene a kísértésnek, hogy a Zsidró
szalonba betérve új frizurával kápráztassuk el baráti
körünket. Szintén hívogató az újonnan nyílt Nespresso kávézó
kirakata, de a napi koffeinbevitelt az imént rendeztük, így
ezt kénytelenek vagyunk egy másik alkalomra tartogatni,
akárcsak a Goa Caféban tett látogatásunkat. Ha azonban időnk
engedi, feltétlenül látogassunk el a Terror Házába, vagy a
Postamúzeumba.

Az Oktogontól sétánk tempója felgyorsul, hiszen
a sok bérház között elvétve találkozhatunk üzletekkel,
inkább az éttermek és cukrászdák teszik színesebbé az
évtizedek során megkopott homlokzatok egyhangúságát.
Szürkének viszont korántsem mondhatóak az épületek,
figyeljük meg nyugodtan a zömében neoreneszánsz épületek
aprólékosan kidolgozott részleteit és próbáljunk meg választ
találni arra a költői kérdésre, hogy vajon miért nem újítják
fel őket...

A Kodály köröndtől a már említett villák ejtenek
ámulatba finom eleganciájukkal. Nehéz ellenállni a
késztetésnek, hogy egy-egy gondosan őrzött nagykövetség
kerítésén át bepillantsunk az ott folyó életbe. A hatalmas,
elfüggönyözött ablakok mögött régi családi történetek, nem
egyszer tragédiák bújnak meg, hiszen a gyönyörű paloták
tulajdonosai ritkán adták önszántukból az államnak pazar
otthonaikat.

A fák mögül már látszik a Hősök tere, amelyet
Milleneumi Emlékmű néven is szokás emlegetni. A két részre
osztott szoborcsoport a magyar történelem legnagyobb
alakjait ábrázolja a honfoglalástól a reformkorig. Középen
az oszlopon álló alak kezében a magyar koronával Gábriel
arkangyalt szimbolizálja. A tér két oldalán a Műcsarnok és a
Szépművészeti Múzeum egész évben izgalmas és színes
kiállításokkal várja az érdeklődőket.

Utunk végén leülünk a Városligeti tó mellett, esetleg bemegyünk az Állat- és Növénykertbe, ahol földolgozzuk azt a sok impulzust, amely a mozgalmas nap után még mindig ott lüktet a fejünkben. Az Andrássy út történetét megismerve jobban megértjük hazánk történelmét, bepillantást nyerünk elmúlt korok mindennapjaiba, eszméibe, életfilozófiájába, és magunk is részesévé válunk Budapest belvárosának színes, izgalmas, megállíthatatlan pulzálásának.

























Amint eljegyeztük egymást, fölmerült a kérdés: mikor legyen az esküvő? Ennek alkalmából készítettünk egy összehasonlítást (igaz, csak fejben, de a kedvetekért leírom), hogy melyik évszaknak milyen előnyei és hátrányai vannak.
Többen írtátok, hogy minél többet szeretnétek gyakorlatias dolgokról olvasni a "blogon". Így most megismerkedhettek az esküvő "árnyoldalával", vagyis a tetemes kiadásokkal, amelyekkel az Nagy Nap előtt valószínűleg találkozni fogtok.

