A legnagyobb nyári kánikulában gyakran eszembe
jut, milyen szívesen kiállnék a hóba és kinyújtanám a
nyelvem arccal az ég felé fordulva, mint még pöttöm
koromban. Nos valahogy így érezhetett az a kínai ember is,
aki rájött arra, nagyjából 5000 éve, hogy a hó a
legfrissítőbb hideg nyalat a hőségben. Persze lehet, hogy a
feltalálás egészen máshogy zajlott, de gyerekként roppant
nagy élvezetet nyújtott számunkra a hóemberépítés mellett
hatalmasakat harapni a hógolyókba.
Ma már rengeteg dologról elmondhatjuk, hogy nem találtunk ki
nagyot mi, mai emberek, mert már akár több ezer évvel ez
előtt is ismert dologról van szó. Egész egyszerűen ez
zajlott le a fagyi történetében is, csak modernizálódott a
hideg nyalat. Persze vitatott, hogy ki is volt az az őrült
elme â utólag nagyon hálásak lehetünk neki â aki
kitalálta, hogy gyümölcslével meglocsolt, fűszerezett
hógolyót fog nyalogatni. Egy azonban biztos, a történelem
során sok helyen hallhattunk a hideg csemegéről. Ázsiából az
arabok és a perzsák hozták el az európai népek számára a
fagylaltot, amely hatalmas sikert aratott szerte a világban.
Egy kis történelem
Heliogabadus császárról feljegyezte a krónikás, hogy minden
évben hozatott magának havat a hegyekből és azzal hűtötte
testét és italát is. A leírások alapján a császár igencsak
túlsúlyos ember volt és gyakran kergette a nyári hőségben a
gutaütés, ő is a fagyival védekezett a meleg ellen. Hogy a
császároknál maradjunk, Nérót is illik megemlíteni, aki
képes volt több száz kilométeres távolságból jeget hozatni,
hogy nyári frissítőjébe keverve elfogyaszthassa. Többek közt
ő volt az első, aki fagylaltozott, a kedvenc íze, a mézzel,
ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölcsökkel kevert
fagyi volt.
Nagy Sándor és Napóleon nevét is muszáj megemlítenünk, akik
a hadsereg élénkítésére alkalmazták többek közt a fagylalt
korbéli ősét. Nagy Sándorról azt is feljegyezték, hogy a
tábor területén hatalmas jégvermeket ásott, majd megtöltötte
jéggel és tölgyfa gallyakkal fedte be. Ez hasznos volt az
élelmiszer ellátmány hűtésében, tartósításában és a hőségben
a tábor területét is hűtötte, így nem merítette ki a
forróság a katonákat. Megállapíthatjuk tehát, hogy a fagyi
rendkívül hasznos, ugyanis két híres sereg sikereihez is
hozzájárult a történelem során. Ne feledkezzünk meg a
törökökről sem, hogyan is hagyhatták volna ki pont
Konstantinápolyban a fenséges fűszerekkel és nap-érlelt
gyümölcsökkel vegyített finomságot a napi menüből. Ott is
használták a jégvermet, így egész évben fogyaszthatták a
hűsítő nyalánkságot, erről egy francia utazó, Bellon számolt
be. Javasolta a francia udvarban és a cukrászi körben, hogy
alkalmazzák a technikát, de a giaciér (=jégverem) száz évvel
később vált ismertté a francia szótárban. Persze a francia
uralkodói ház sem maradhatott el a jéghasználatban. III.
Henrik uralkodása alatt rendeletbe foglaltatott, hogy
elegendő mennyiségű jégnek kell a királyi konyhán a
szakácsok rendelkezésére állnia az év minden szakában. A
rendelet azt is magába foglalta, hogy az uralkodó ételébe és
italába tilos belekeverni a jeget, azt egy külön tálban kell
felszolgálni és a király maga keveri ízlése szerint, ha úgy
kívánja.
Egy kis egészségügy
Sokszor javasolta már háziorvosom, mikor bakteriális
torokgyulladásom volt, hogy sürgősen adjak egy kis hideg
zuhanyt egy finom jegeskávéval, vagy egy hatalmas gombóc
fagyival a baciknak. Ugyanis vannak olyan baktériumok,
melyek bacibulit tartanak torkunkban és egy hidegfront
hatására kipucolódnak a környékről is. Nos ezt a régiek még
nem tudták bizonyítani, de biztosak voltak abban, amit
tapasztaltak, hogy bizonyos betegségek gyógyítására alkalmas
a fagylalt, jégkása és egyéb korbéli jeges készítmények. Már
Hippokratész is orvosságként ajánlotta betegei számára. I.
Ferenc és V. Károly egy közös úton voltak Nizzában, amikor
is szemtanúi voltak annak, hogy az udvari orvos felírja
receptre a fagyit. Mivel a hideg nyalat újdonság volt a
korban, így rengeteg támadója akadt, de az orvosok a hideg
csoda védelmére keltek és fellendítették a forgalmat.
Az első fagyizó
a világ első fagylaltot forgalmazó kávézója a Florensi
Procope Couteaux nevéhez köthető. Először ő gyártott
fagylaltot különböző ízekben, méghozzá Olaszországban. A mai
napig az olaszok vezető szerepet játszanak a
fagylaltkészítés mesterségében. Nápoly a fagyi
csodaországává vált, a gelato-k, a grandinata-k, a
cassata-k, a parfetto-k és a többi krémes hűsítő finomság
fellegvára lett. De térjünk vissza Couteauxhoz, Párizsban,
megalkotta az első irodalmi kávéházat, "Café Procope" néven.
Rengeteget vendégeskedett nála Voltaire, Rousseau és Diderot
is. Ki tudja, lehet, hogy műveikhez egy-egy fagyi járult
hozzá ihletként. A citromfagylalt őse is itt született,
Couteaux úgy szolgálta látványosan és ízlésesen szolgálta
fel a limonádét, előre fagyasztott állapotban. Akadtak ám
vetélytársak, méghozzá az előkelő réteget fagylaltcsodáikkal
kápráztató Foi és Le Févre, a munkáikat elismerték, mind az
ízvilág mind a forma vonzotta a fényűzésre vágyó
arisztokráciát. Az legforradalmibb változás a 18. században
történt, amikor tejtermékeket és tojást kevertek, így
krémessé, lággyá vált a hideg nyalat állaga.
A fagylaltozás tehát egy a történelemben mélyen visszanyúló édesség. Mára az ízek, a színek, a díszítések, a tálalási módszerek és a fagylaltot kiegészítő édességek és termékek széles választékát tudhatja magáénak a világ. A hűsítő nyalánkság pedig megkönnyíti a nyári kánikula elviselését.