A legnagyobb nyári kánikulában gyakran eszembe jut, milyen szívesen kiállnék a hóba és kinyújtanám a nyelvem arccal az ég felé fordulva, mint még pöttöm koromban. Nos valahogy így érezhetett az a kínai ember is, aki rájött arra, nagyjából 5000 éve, hogy a hó a legfrissítőbb hideg nyalat a hőségben. Persze lehet, hogy a feltalálás egészen máshogy zajlott, de gyerekként roppant nagy élvezetet nyújtott számunkra a hóemberépítés mellett hatalmasakat harapni a hógolyókba.

Ma már rengeteg dologról elmondhatjuk, hogy nem találtunk ki nagyot mi, mai emberek, mert már akár több ezer évvel ez előtt is ismert dologról van szó. Egész egyszerűen ez zajlott le a fagyi történetében is, csak modernizálódott a hideg nyalat. Persze vitatott, hogy ki is volt az az őrült elme – utólag nagyon hálásak lehetünk neki – aki kitalálta, hogy gyümölcslével meglocsolt, fűszerezett hógolyót fog nyalogatni. Egy azonban biztos, a történelem során sok helyen hallhattunk a hideg csemegéről. Ázsiából az arabok és a perzsák hozták el az európai népek számára a fagylaltot, amely hatalmas sikert aratott szerte a világban.

Egy kis történelem

Heliogabadus császárról feljegyezte a krónikás, hogy minden évben hozatott magának havat a hegyekből és azzal hűtötte testét és italát is. A leírások alapján a császár igencsak túlsúlyos ember volt és gyakran kergette a nyári hőségben a gutaütés, ő is a fagyival védekezett a meleg ellen. Hogy a császároknál maradjunk, Nérót is illik megemlíteni, aki képes volt több száz kilométeres távolságból jeget hozatni, hogy nyári frissítőjébe keverve elfogyaszthassa. Többek közt ő volt az első, aki fagylaltozott, a kedvenc íze, a mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölcsökkel kevert fagyi volt.

Nagy Sándor és Napóleon nevét is muszáj megemlítenünk, akik a hadsereg élénkítésére alkalmazták többek közt a fagylalt korbéli ősét. Nagy Sándorról azt is feljegyezték, hogy a tábor területén hatalmas jégvermeket ásott, majd megtöltötte jéggel és tölgyfa gallyakkal fedte be. Ez hasznos volt az élelmiszer ellátmány hűtésében, tartósításában és a hőségben a tábor területét is hűtötte, így nem merítette ki a forróság a katonákat. Megállapíthatjuk tehát, hogy a fagyi rendkívül hasznos, ugyanis két híres sereg sikereihez is hozzájárult a történelem során. Ne feledkezzünk meg a törökökről sem, hogyan is hagyhatták volna ki pont Konstantinápolyban a fenséges fűszerekkel és nap-érlelt gyümölcsökkel vegyített finomságot a napi menüből. Ott is használták a jégvermet, így egész évben fogyaszthatták a hűsítő nyalánkságot, erről egy francia utazó, Bellon számolt be. Javasolta a francia udvarban és a cukrászi körben, hogy alkalmazzák a technikát, de a giaciér (=jégverem) száz évvel később vált ismertté a francia szótárban. Persze a francia uralkodói ház sem maradhatott el a jéghasználatban. III. Henrik uralkodása alatt rendeletbe foglaltatott, hogy elegendő mennyiségű jégnek kell a királyi konyhán a szakácsok rendelkezésére állnia az év minden szakában. A rendelet azt is magába foglalta, hogy az uralkodó ételébe és italába tilos belekeverni a jeget, azt egy külön tálban kell felszolgálni és a király maga keveri ízlése szerint, ha úgy kívánja.

Egy kis egészségügy

Sokszor javasolta már háziorvosom, mikor bakteriális torokgyulladásom volt, hogy sürgősen adjak egy kis hideg zuhanyt egy finom jegeskávéval, vagy egy hatalmas gombóc fagyival a baciknak. Ugyanis vannak olyan baktériumok, melyek bacibulit tartanak torkunkban és egy hidegfront hatására kipucolódnak a környékről is. Nos ezt a régiek még nem tudták bizonyítani, de biztosak voltak abban, amit tapasztaltak, hogy bizonyos betegségek gyógyítására alkalmas a fagylalt, jégkása és egyéb korbéli jeges készítmények. Már Hippokratész is orvosságként ajánlotta betegei számára. I. Ferenc és V. Károly egy közös úton voltak Nizzában, amikor is szemtanúi voltak annak, hogy az udvari orvos felírja receptre a fagyit. Mivel a hideg nyalat újdonság volt a korban, így rengeteg támadója akadt, de az orvosok a hideg csoda védelmére keltek és fellendítették a forgalmat.

Az első fagyizó

a világ első fagylaltot forgalmazó kávézója a Florensi Procope Couteaux nevéhez köthető. Először ő gyártott fagylaltot különböző ízekben, méghozzá Olaszországban. A mai napig az olaszok vezető szerepet játszanak a fagylaltkészítés mesterségében. Nápoly a fagyi csodaországává vált, a gelato-k, a grandinata-k, a cassata-k, a parfetto-k és a többi krémes hűsítő finomság fellegvára lett. De térjünk vissza Couteauxhoz, Párizsban, megalkotta az első irodalmi kávéházat, "Café Procope" néven. Rengeteget vendégeskedett nála Voltaire, Rousseau és Diderot is. Ki tudja, lehet, hogy műveikhez egy-egy fagyi járult hozzá ihletként. A citromfagylalt őse is itt született, Couteaux úgy szolgálta látványosan és ízlésesen szolgálta fel a limonádét, előre fagyasztott állapotban. Akadtak ám vetélytársak, méghozzá az előkelő réteget fagylaltcsodáikkal kápráztató Foi és Le Févre, a munkáikat elismerték, mind az ízvilág mind a forma vonzotta a fényűzésre vágyó arisztokráciát. Az legforradalmibb változás a 18. században történt, amikor tejtermékeket és tojást kevertek, így krémessé, lággyá vált a hideg nyalat állaga.

A fagylaltozás tehát egy a történelemben mélyen visszanyúló édesség. Mára az ízek, a színek, a díszítések, a tálalási módszerek és a fagylaltot kiegészítő édességek és termékek széles választékát tudhatja magáénak a világ. A hűsítő nyalánkság pedig megkönnyíti a nyári kánikula elviselését.