Míg régen a tehetősebb rétegek, az úri világ kedvtelése volt a kaszinózás, manapság főként az átlagemberek szórakozása. Az egykor megkövetelt zakó, nyakkendő helyett, ma már átlag utcai ruhában is beléphetünk szinte bármelyik helyre, még a monte-carlo-i híres „nagy” kaszinó sem kivétel ez alól. A játszva meggazdagodás ma is csábítóan hangzó ajánlat, mielőtt azonban kiváltanánk bankbetétünket és egy kaszinó felé vennénk az irányt, érdemes néhány jó tanácsot megszívlelni. Ebben az írásban a szerencsejátékok természetéről, a bennük rejlő veszélyekről, a kaszinók világáról lesz szó. A játék egyidős az emberiséggel, az emberi természet része, a civilizáció kialakulásával együtt pedig a szerencsejátékok is megjelentek az emberiség történelmében. Már a legősibb kultúrákból származó leletek között is találunk erre utaló bizonyítékokat és az ie. görög, majd a római időkben is közkedvelt volt. A görög mitológiában az istenek kockavetéssel osztották fel a világot földre, alvilágra és tengerekre (erről Einstein jut eszembe, aki tömören annyit mondott amikor a Világegyetem keletkezésének véletlenszerűségi elméletéről kérdezték: „Isten nem kockajátékos”) és a Bibliában is szerepel, amikor a római katonák kockával vetnek sorsot Jézus palástjára.

Az első kaszinók Spa-ban (Belgium) és Banja-Luka-ban (Bosznia) nyíltak (1713), majd sorra jelentek meg Európa szerte a nagyobb gyógyfürdők mellett. A tehetősebb, unatkozó polgárság pénze volt a cél. Aranykorukat a XIX. században élték, de óriási forgalommal (és nyereséggel) működnek napjaink kaszinói is. A legnevezetesebb helyek: Atlantic City (USA), Sun City (Dél-Afrika), Monte-Carlo (Monaco) és a szerencsejátékok Mekkája: Las Vegas (USA). Magyarországon az első kaszinó a Várban, a Hilton szálloda legfelső emeletén nyílt 1981-ben, akkor még kizárólag külföldi vendégek részére. Ezt követte a hévízi (1984) és a soproni, majd a pesti hajókaszinó a Lánchídnál, a Schönbrunn (1989). A rendszerváltás utáni évtized a magyar kaszinóipar aranykora. Gombamód szaporodtak a kaszinók, csak Budapesten tizenegy(!) ilyen létesítmény működött (Hilton, Schönnbrunn, Gresham, Várkert, Imperial, Vigadó, Las Vegas, Béke Orfeum, City, Citadella, Grand Casino ) és vidéken is számos városban nyílt kaszinó (Hévíz, Sopron, Siófok, Székesfehérvár, Debrecen, Nyíregyháza, Győr, Szentendre, Kecskemét, Szeged). Mára már legtöbbjük bezárt, a fővárosban is mindössze két helyet találhatunk, a Las Vegas és a Tropicana (a régi Vigadó Casino) ahol e szenvedélyünknek hódolhatunk.

A kaszinókban játszott három legnépszerűbb játék: a rulett, a Black Jack és a póker. ( Ez utóbbi nem azonos az utóbbi években őrületté vált Texas Hold 'em pókerrel.) Tengerentúlon rendkívül népszerű még a dice (magyarul kocka), Európában azonban ez kevéssé elterjedt. Rulett alatt többnyire az amerikai rulettet kell érteni, a „klasszikus”, elegáns francia rulett már csak mutatóban maradt meg néhány helyen. (Hát igen, egy gyorskajálda nagyobb forgalmat tud lebonyolítani mint egy elegáns étterem.) A francia roulette, a játékok „királya”, ahol a krupiék gereblyeszerű eszközzel, a ratóval dolgoznak, látványos mozdulattal dobják a megfelelő számra a zsetont vagy vesznek fel egyetlen mozdulattal két tucatnyit is belőle és pillanatok alatt kirakják akár a több nyelven elhadart bemondást (játékkombinációt) is, ma már kihalófélben lévő játékfajta. Valójában a krupié titulus is csak az ilyen vizsgával rendelkezőket illetné, egyébként a megnevezés „dealer” (osztó). Ma már a krupié szakma kihalóban van, helyette a gyorstalpalón hetek alatt elvégezhető tanfolyamok ontják az alacsony színvonalon képzett dílereket.

Lépjünk be a kaszinóba! Személyire vagy útlevélre szükségünk lesz, bár sok helyen már ezt sem kérik. A személyzet udvarias, segítőkész. Időmérő eszközt ne keressünk, nem fogunk találni, a dílerek sem viselnek órát. Itt megszűnik az idő, egy más világba érkeztünk. A csillogás feledteti a szürke kinti világot. A fények, a hangok, a légkör játékra csábít. Gondolatban rögtön fel is tesszük első tétünket. Tippjeink általában helyesnek bizonyulnak, de amint „élesre” váltunk megfordul a dolog. A fel nem tett tétek általában nyerők lennének, az ezek után megjátszott tétek legtöbbször vesztenek. A bátrabbak nem tippelgetnek, rögtön játszani kezdenek, persze óvatosan, kicsiben. A játékos, legnagyobb örömére nyerni kezd, és a sikeren felbuzdulva nagyobb tétre vált. Szerencséje azonnal elpártol tőle, a szolid nyerőből nagy bukó lesz. Hogy ennek mi az oka? Ami kicsiben működik nagyban miért nem? Persze magyarázhatjuk azzal, hogy ítélőképességünket nagyban befolyásolja a tét nagysága, a pszichikai nyomás stb. Ez valószínűleg így is van, de érdekes módon ez akkor is így történik, ha ítélőképességünknek semmi köze a játék menetéhez, befolyásolásához. (Pl. eddig csupa jó lapot kaptunk, nagy tétnél csak rosszat). Az „okosak” megpróbálnak taktikázni. Sokadszorra is piros a ruletten? Most már fekete lesz és a tét máris az asztalon. Sajnos a golyó nem tudja, hogy előtte csak a pirosba ment és most már feketébe illene esnie, így újra sokszor piros lehet. Sajnos, a matematikai valószínűség számítás a nagy számok törvénye alapján működik. Pénzünk természetesen éppen akkor fogy el, amikor bejön a várva-várt fekete. Akit nem nyomaszt a tét súlya, vagy nem érdekli hogy nyer vagy veszít, általában nyer. Aki viszont stresszel, vagy minél görcsösebben nyerni akar, annál inkább bukik. Az ideges, dühös játékos mindig veszít.

Sokan gondolják úgy, hogy a kaszinó csal. Meg kell nyugtatnom a kételkedőket semmiféle simliskedésről nincsen szó. Nincs csalás, nincs ámítás. Nincs rá szükség. A trükk magában a játék természetében és pszichológiájában rejlik. Ha nyerünk, még többet szeretnénk nyerni, a vége természetesen bukás. Ha vesztünk, kétségbeesetten szeretnénk visszanyerni pénzünket, az eredmény még nagyobb bukás. Amikor játszunk nyerünk, veszítünk, fel, le, kicsit fel, sokat le, vagy éppen fordítva. Ha viszont a „le” eléri pénzünk alsó határát, a nullát, kiestünk, nincs mivel tovább játszani. A háznak gyakorlatilag kimeríthetetlen a készlete, vele ez nem fordulhat elő. Ha ezt a logikát követve mi is megpróbálnánk szinte kifogyhatatlan alappal, odaállni, hogy soha ne érintsük az alsó határt amikor kiesnénk, nos van egy rossz hírem: a játékok nyerési esélye hacsak kicsit is, (pl. rulettnél 48,5% / 51,5%) de a háznak kedveznek. Azaz hosszú távon lassan, de biztosan veszíteni fogunk. Természetesen lehetnek hosszabb-rövidebb nyerő szériáink, de akármennyit is nyerünk, soha nem érezhetjük sajátunknak. Hiszen holnap újra kockára tesszük és lehet, hogy elveszítjük. Van is meg nincs is, hiszen csak azért van hogy legyen miből játszani. Elkölteni nem akarjuk, inkább a tétet növeljük, mert a tét adja a játék izgalmát. Vagyis pénzünk előbb vagy utóbb a kaszinó kasszájában fog kikötni.

Megint Einstein jut eszembe akinek erről is volt véleménye: „Nem győzhetsz az asztal ellen, hacsak el nem lopod a pénzt”. Ő pedig -ahogy mondják- elég nagy koponya volt. Hogy mégis mi vonzza akkor az embereket a játékasztalhoz? Hiszen bukni senki sem szeret. Természetesen maga a játék és az a hiú feltételezés, hogy velem majd másképp lesz. Aki már átélte a nyerés mámorát, újra és újra érezni szeretné: akár csak a kábítószer hatása. Sokan talán így tudják, feledtetni a valós élet sikertelenségeit. Kilépni a szürke monoton életből egy izgalmas, csillogó, elegáns világba, ahol úgy érezheti, hogy ő is része a nagyvilági életnek, az elitnek, még ha csak látszólag és csak rövid időre is. Új izgalmak, új nyerési lehetőség. Egy illúzió kergetése, a valós, saját élet hiánya ezzel a pótcselekvéssel helyettesíthető. A játék, a nyerés majd megadja mindazt a sikerélményt amit az élettől hiába várunk.

Történetét tragédiák, nyomorba dőlt életek szegélyezik. Az átmeneti sikerszériák után a végállomás mindig kiábrándító, a nyomorúságos, gyakran végzetes bukás. Hallhatunk történeteket nagymenő játékosokról, mesés nyereményekről. Ezek nagy része igaz is. Senki sem szeret a kudarcaival dicsekedni, baleknak látszani, ezért hajlamosak vagyunk csak a sikereinket mesélni, így a gyanútlan hallgató könnyen lépre mehet. Lehet valaki akár éveken át nyerő játékos, végül veszíteni fog. Easy come, easy go. A rövid életű csillogás árát sokszorosan kérik vissza. Ismerek olyan embereket, akik nemcsak sok pénzt veszítettek, hanem ettől sokkal többet. Egzisztenciájukat, házukat, autójukat, családjukat, személyiségüket, az egész életüket. Személyesen találkoztam olyan ex-milliomossal, aki egykor saját tulajdonát képező hajóján lett kötélkidobó ember szállásért és ennivalóért. Egy honfitársunk pedig tetemes vagyonát hagyta ott az asztalnál, végül saját elveszített lakásának padlásán tűrték meg átmenetileg. Sok évet dolgoztam kaszinókban itthon és külföldön (és persze kipróbáltam az asztal másik oldalát is), hosszan sorolhatnám az ilyen és ehhez hasonló történeteket, ez csak két szolidabb példa volt. Pályafutásom alatt egyszer sem találkoztam olyan játékossal aki plusszban lett volna a kaszinóval szemben. Sokan az életükkel fizettek szenvedélyükért: a felhalmozott adósságok elől az öngyilkosságba menekültek.

A szerencsejátékokat gyakran hozzák összefüggésbe a gonosz, a sötét oldallal. Lehet, hogy nem véletlenül? Bűnbarlangként, sőt egyenesen a Sátán templomaként is emlegetik a kaszinókat. Las Vegas-t, a kaszinók fővárosát, a bűn városának is nevezik és valóban, a város születése és léte is a maffiához, a bűnözéshez kötődik. Megkísérti a szerencséjét, tartja a mondás. Ebben is inkább a negatív tartalom érződik, ugyanis megkísérteni az ördögöt szokták, vagy ő minket. A népnyelv a kártyát az ördög bibliájának nevezi. A nyerőgépeket félkarú rablónak, a Black Jack shoe-t koporsónak, a rulettgolyót, az ördög golyójának titulálják és még sorolhatnánk a nem túl hízelgő hasonlatokat. A rulettkerék számait ha összeadjuk ismerős számot kapunk: 666. Véletlen? Ha igen, rémisztő, ha nem, még rosszabb. De mint tudjuk véletlenek nincsenek.

Aki nem volt kaszinóban és nincs is szándékában elmenni örülhet, mert máris sok pénzt takarított meg, amit hasznosabb dolgokra fordíthat. Ha valaki mégis egy kaszinó bevételének gyarapítása mellett dönt, igazi kaszinóba menjen, ne játékterembe, ami csak szánalmas kaszinó utánzat, nem beszélve a sokkal kisebb nyerési esélyekről. Három szabály, amit feltétlen be kell tartani: Játszani menj, ne nyerni! Csak annyi pénzzel lépd át a kaszinó küszöbét, ami sehonnan sem fog hiányozni, ha elvész! Kölcsön pénzből soha ne játssz! Ha bármelyiket is nem tudod betartani, neked ez a játék már nem játék, hanem betegség és a legjobb, ha messzire elkerülöd még a kaszinó környékét is. A legjobb dolog ami történhet, hogy első alkalommal gyorsan veszítünk és soha többé nem megyünk. Így olcsón megúsztuk a kalandot. Sajnos legtöbbször nem ez történik. Vagy nyertesen hagyjuk el a házat, vagy a játék valamely szakaszában nyerőben vagyunk. Ez alapozza meg a későbbi, folyamatos veszteségeinket. Persze, mint tudjuk csodák vannak, de emberek vagyunk, ne gondoljuk hogy mi különbek leszünk a többieknél.

A kaszinózás a szabadidő eltöltésének egyik kevésbé hasznos formája, ahol szórakozva költhetjük el pénzünket. Aki másképp gondolja, gazdagabb lehet, de csak egy keserű tapasztalattal.