Azt tudjuk, hogy a fényevők számára elengedhetetlen létszükséglet a napfény, legfőképpen a fény energiájában rejlő práná, mivel ők a csí életenergiából táplálkoznak. Orvosilag igazolt, hogy életveszélyes játékot játszanak, így róluk ennyi elég is. De nézzük csak, kik azok a függők, akik hasonlóan nagy kárt tesznek szervezetükben egy kis karosszériapofozás érdekében.

Megjegyezném, hogy az előkelő bőrszín a hófehér porcelán bőr, de évtizedek óta mindenki hajt a kreolos, bronzos barnaságra. Azt senki sem sejtette 20 éve, hogy a bőr elöregedése, idősebb korban a foltok megjelenése, a bőr rosszindulatú daganatos megbetegedésének fokozott kockázata és egyéb jóságok követik majd a szoli hullámot. Ahogy az előbb felsoroltak is idővel derültek ki, így az is, hogy súlyos függőséget okozhat a rendszeres beltéri sütkérezés.

Dallasban egy kutatócsoport vizsgálatot végzett 4 női és 3 férfi önkéntes alanyon. A fő cél az egyenletes barnulás legmegfelelőbb módjának kikísérletezésén túl, az agyban lejátszódó folyamatok kielemzése volt. A furcsa eredményeket az egyik legismertebb szakfolyóirat, az Addiction Biology közölte le. A kutatások során bebizonyosodott, hogy az ultraibolya-sugár megvonása azon túl, hogy a kemény napozással elért szín fokozatos elvesztésével, egyéb tünetekkel is jár. A megszokott ultraibolya-dózis hiánya elvonási tüneteket váltott ki a vizsgált alanyokból, magyarul az UVfény az ő kábítószerük.

Már csak azért is pontos ez a megfogalmazás, mert az ideggyógyászati vizsgáló eszközökkel végzett mérések kimutatták, hogy a szoláriumozás olyan agyi részeket serkent fokozott aktivitásra, melyek a kábítószerek és alkohol hatásaira reagálnak. Az emberi agyszövet bizonyos területei önjutalmazóak, így a résztvevők örömközpontja ultraibolya-sugárzás közben erős aktivitást jelzett. Ez tulajdonképpen abban mutatkozik meg, hogy az agyi véráramlás fokozottan működik bizonyos kielégülések következtében. A vizsgálat során kimutatott mértékben csak szenvedélyes függőség esetében aktivizálódik, pl: alkoholistáknál az alkoholhoz jutást, drogfüggőknél a szerhez jutást követően.

A vizsgálat résztvevői átlag 31 évesek voltak és mind, minimum 10 éve szoláriumoztak. A méréseknek és egy kérdőív kitöltésének is alávetették magukat. A napozás utáni vágyról faggatták őket, valamint arról, mikor vágynak újabb sugáradagra. Ezt követően jött egy kis becsapás. Semleges fénysugárral világították a klienseket, akik ezt annak ellenére, hogy a különbség észrevehetetlen volt, mégis felfedezték. Az álnapfény így nem elégítette ki az ultraibolya iránti éhségüket. Sok függőségről hallhattunk már, szerény véleményem szerint a szolifüggőség kényelmesen elfér a fiatalok fő függőségei közt egy tízes top listán. Vajon megér ennyit a tökéletes szín szinten tartása és a beltéri pörkölődés?