A Sorstalanságban
ismertük meg, akkor még göndör fürtökkel. Azóta
jĂłpár Ă©v eltelt, a fĂĽrtök eltűntek, Nagy Marcell pedig
felnőtt. De nĂ©hány dolog nem változott: mĂ©g ma is a
filmezés az, amivel foglalkozni szeretne. És biztosan
hallani fogjuk még a nevét...
Az emberek tĂ©ged leginkább a Sorstalanság cĂmű
filmből ismernek, ez a film tett tĂ©ged országosan
ismertté. Hogyan is lettél Köves Gyuri?
Nekem nem ez volt az első filmem. Ezelőtt már játszottam
a Pál utcai fiĂşkban, ott felfigyeltek rám Ă©s elhĂvtak
egy meghallgatásra, illetve akkor már jártam Földessy
Margit szĂnitanodájába, ahonnan szintĂ©n hĂvtak a
castingra. Egy év alatt velem együtt 3000 gyereket
hallgattak meg és végül engem választottak Köves Gyuri
szerepére.
Amikor elkezdődött a forgatás, mĂ©g csak 12 Ă©ves
voltál. Nem fĂ©ltĂ©l a szereptől?
Igazából nem is fogtam fel ennek a súlyát, csak
sodródtam és csináltam azt, amit éppen kellett.
Fel tudtál
készülni valahogyan a szerepre?
Csak kĂ©t hĂ©ttel a forgatás előtt tudtam meg, hogy
vĂ©gĂĽl Ă©n kaptam a szerepet. A rendezőnek ezzel pedig
éppen az volt a célja, hogy ne kezdjek el készülni rá
fejben, hogy ne görcsöljek rá.
Mi volt a legkellemesebb élményed a forgatás
alatt?
Nehéz lenne egyet kiemelni. A legnagyobb élményt az
jelentette, hogy egy nagyszerű csapattal dolgozhattam
egyĂĽtt.
A forgatás előtt elolvastad magát a
könyvet?
Olvastam és elég nehéz olvasmány is volt még akkor. De
nekem inkább a forgatĂłkönyvet kellett magamba szĂvnom,
ami jóval könnyebb volt.
Amikor elkezdődtek a forgatások, akkor a könyv
már igen nĂ©pszerű volt. Gondoltad volna, hogy a film is
ilyen sikeres lesz?
Igen nagy várakozás volt a film felé, mivel Kertész
Imre akkor kapott Nobel-dĂjat a könyvĂ©rt, mikor
elkezdődtek a film körĂĽli munkálatok. Én igazábĂłl
sosem gondolkoztam azon, hogy vajon a film sikeres lesz-e
vagy sem vagy, hogy milyen utóéletet fog beélni, csak
egyfajta örömjátékként tekintettem rá. Kicsit szomorú
is voltam, mikor végeztünk vele, mert úgy éreztem, hogy
ezzel lezárul életem egy szakasza, de utána rájöttem,
hogy igazábĂłl ez indĂtott el azon az Ăşton, amin most
vagyok.
A filmet számos országban bemutatták, a
bemutatĂłkon neked is meg kellett jelenned, interjĂşkat
kellett adnod. Nem voltak nagyon fárasztóak az utazások
és a szereplések?
Nyilvánvalóan valamilyen szinten fárasztó volt, viszont
nagyon élveztem. Olyan élményekkel gazdagodtam, melyeket
elgondolni sem tudtam volna a film előtt. A torontĂłi
fesztiválon pĂ©ldául a mellettem levő asztalnál ebĂ©delt
Adrian Brody és Pierce Brosnan.
Mi az a dolog,
ami most hiányozna az Ă©letedből, ha akkor nem te vagy
Köves Gyuri?
Gyakorlatilag minden. Minden dolog, amivel ma foglalkozom,
az annak köszönhető, hogy Ă©n akkor játszottam a
Sorstalanságban.
Neked nem ez volt az első filmes szereplĂ©sed.
2003-ban játszottál a Maurizio Zaccaro rendezte Pál utcai
fiúkban. Mennyiben volt más a Sorstalanságban
játszani?
Teljesen más volt. Egyrészt A Pál utcai fiúkban csak
egy kis szöveges szerepem volt. MásrĂ©szt ott a szereplők
többsĂ©gĂ©nek az egĂ©sz film csak szĂłrakozás volt: a főbb
szereplőknek kellett csak nagyon komolyan venni a játĂ©kot,
mi inkább kalandként fogtuk fel.
EmlĂtetted Földessy Margit SzĂnitanodáját.
Mennyi időt töltöttĂ©l itt?
10 éves koromtól kezdve jártam ide egészen tavaly
szeptemberig, amĂg mĂ©g volt rá időm. Most már sajnos
nincsen.
Milyen feladatokat oldottatok meg itt?
Margit ezt az egĂ©szet Ăşgy fogja fel, mint egy kreatĂv
stĂşdiĂłt. Alapvetően szĂnĂ©szi gyakorlatokat,
improvizáciĂłkat Ă©s mozgásszĂnházat csináltunk. Persze
csak kevesen lesznek szĂnĂ©szek azok közĂĽl, akik
idejárnak, viszont nagyon hasznosak ezek a feladatok,
kiválóan fejlesztik a személyiséget. Én is rengeteget
köszönhetek ezeknek az óráknak.
Ezzel a csoporttal 2008-ban előadtatok egy
szĂnpadi darabot is, a Lovakat lelövik, ugye? cĂműt.
Mennyiben volt más szĂnpadon játszani, mint filmben
szerepelni?
Nagyon más, de nem tudom megmondani, hogy miben más.
Viszont a film az, ami közelebb áll hozzám: azt nézni
is, csinálni is jobban szeretem.
Ennek ellenére mindenhol azt nyilatkozod, hogy nem
akarsz szĂnĂ©sz lenni...
Igen, ez Ăgy van. Habár Ă©rettsĂ©gi után jelentkeztem a
szĂnművĂ©szetire, de nem kĂ©szĂĽltem fel rendesen Ă©s csak
fél vállról vettem a feladatokat, ezért gyorsan haza is
küldtek. Szerencsére. Engem inkább a kamera mögötti
munka izgat jobban.
Már az OKTV-n (Országos Középiskolai
Tanulmányi Verseny) is ilyen jellegű pályamunkákat
kĂ©szĂtettĂ©l. Ezeket hogyan Ă©rtĂ©keltĂ©k?
Az OKTV-n majdnem kétszer is indultam, mindkétszer egy
esszĂ©t Ă©s egy filmet kellett kĂ©szĂteni. Először azonban
az esszét nem vettem komolyan, csak a filmet. A film akkor
egy kĂĽlöndĂjat kapott, összesĂtĂ©sben pedig benne
voltam az első 15-ben. A következő Ă©vben minkĂ©t rĂ©szt
komolyan vettem, de sajnos akkor elfelejtették feladni a
jelentkezésemet.
Érettségi
után a MOME-ra kerültél Fotográfia szakra. Mi az, ami
leginkább megmozgat a fotózásban?
Az ember. Mindig embereket fotózok. Néha persze vannak
olyan pillanataim is, mikor kedvem lenne kipróbálni a
divatfotózást is, de odáig még sosem jutottam el.
Van egy 2010-ben készült képed: egy kolontári
szobabelsőt ábrázol. A saját szemeddel láttad az iszap
pusztĂtását. Hogyan hatott rád a tragĂ©dia?
Nagyon megdöbbentő volt az egĂ©sz. Teljesen más volt
Ă©lőben látni ezt a katasztrĂłfát, mint tĂ©vĂ©ből. Az
ottani szagot a mai napig fel tudom magamban idézni. Nem
gondoltam volna, hogy ennyire megérint a dolog.
Visszakanyarodva a tanulmányaidhoz: jelenleg a
SzĂnház- Ă©s FilmművĂ©szeti Egyetemen tanulsz
kameramanként. Hogyan érzed itt magad?
Nagyon jĂłl. Az első fĂ©lĂ©v leginkább ismerkedĂ©ssel
telt. Most egy nagyon speciális osztály indult: a hat szak
(operatőr, vágĂł, rendező, gyártásszervező, hangmĂ©rnök,
dramaturg) teljesen egyĂĽtt működik Ă©s ehhez az kellett,
hogy összekovácsolják a társaságot.
A legnagyobb videómegosztón három munkádat is
meg lehet tekinteni. (Névjegyfilm, Környezetfilm,
Ritmusfilm) Milyen visszajelzéseket kaptál ezekre a
munkákra?
Ezek a kis filmek bemutatkozó videóknak készültek.
Leginkább a Névjegyfilmet szeretik, hozzám is az áll a
legközelebb, de mindegyikre pozitĂv visszajelzĂ©seket
kaptam.
Mit gondolsz általában a magyar
filmezĂ©sről?
Szerintem lehet jó magyar filmet csinálni, de persze
ehhez is pénz kell.
Milyen filmet forgatnál szĂvesen?
Nagyon szĂvesen csinálnĂ©k egy jĂł magyar akciĂłfilmet.
De a reklámok is nagyon Ă©rdekelnek, szĂvesen elmozdulnĂ©k
a képgrafika, gerillakampány irányába is.
Mi a helyzet a
Tüskevárral?
Ez egy érdekes dolog. Én a Tutajost játszottam benne.
Leforgattuk a filmet, utána leállt a forgatás, de a
következő nyáron is mĂ©g forgattunk hozzá. Utána
elfogyott a pénz és évekig húzódott, hogy vajon mi lesz
a film sorsa. Pár hĂłnapja felhĂvott a rendező, hogy
mégis lesz bemutató. Utána megint elhallgatott minden és
nemrégiben a rádióban fél füllel elkaptam, hogy a
Tüskevár zenéje következik. Szóval nem tudom, hogy mi
lesz.
Szüleid nagy sportolók: anyukád
huszonötszörös magyar bajnok futó, édesapád pedig
öttusázott és triatlonozott is. A te életedben mennyire
játszik fontos szerepet a sport?
Nagyon: ha nincs a Sorstalanság, szinte biztos, hogy én
is sportolĂł leszek. De sajnos most nincs rá időm. Viszont
a jĂł idő miatt folyamatosan azt Ă©rzem, hogy biciklire kell
ülnöm.
Mi mást csinálsz még a
szabadidődben?
A mostani nagy őrĂĽlet a csocsĂł. De volt egy pár Ă©vem,
amikor a kártyaművĂ©szet street artos verziĂłjáért voltam
oda.
A Marcell nĂ©v szimbolizálja az erőt, az
előretörĂ©st, a meg nem hátrálást. Te mennyire vagy
ilyen?
Törekvő vagyok a szĂł jĂł Ă©rtelmĂ©ben. De az Ă©n
szakmámban erre szükség is van.