Idén hatalmas katasztrófa érte hazánkat, az árvíz Borsod-Abaúj-Zemplén megyében okozta a legtöbb kárt, a Bódva, a Sajó, a Hernád és más folyók áradása miatt több ezer embernek kellett elhagynia otthonát, több száz ház dőlt össze vagy vált teljesen lakhatatlanná. A Duna is magas vízállással tetőzött, ismét veszélyeztetve a Margitszigetet és a part mentén élőket. Az áradás okozta vízátfolyás miatt, több nagy forgalmú úton sem lehetett közlekedni és sok települést teljesen elzárt a külvilágtól a rendkívüli árhullám. Azonban a tragikussá vált árvízi helyzet kapcsán kiderült, hogy létezik még Magyarországon egy igen fontos fogalom: az összefogás.

A szokatlanul csapadékos tavasz eredményeként áprilisban, elsősorban Észak-Magyarországon, azon belül is a borsodi térségben eddig példátlan károkat okozott az árvíz. Szintén példátlan módon rengeteg település vált megközelíthetetlenné Borsodban, mint például Ládbesenyő, Abod, Galács, Hernádszentandrás, Andrástanya. Lakóházakat, utakat, nyaralókat pusztított és rongált meg az áradás, rengeteg termőföld került víz alá, sőt Miskolc határában - a Felsőzsolca felé vezető út mentén - egy bevásárlóközpontot is megrongált a kiáradt Sajó. De meg kell jegyeznünk, hogy a hírek szerint szabálytalan módon, ártérre épült a hipermarket, akárcsak sok lakóház számtalan helyen az országban. Ezen épületek tervezői, kivitelezői, tulajdonosai nem törődtek sem a szabályokkal, sem korunk változó időjárási viszonyaival. Már jó néhány éve figyelmeztetnek minket az időjárással foglalkozó szakemberek, hogy hazánk és általában Európa éghajlata változóban van. A meteorológusok szerint, az eddig megszokottól eltérően melegebb, csapadékosabb, szeszélyesebb időjárási viszonyokra kell számítanunk. A sorra megdőlő melegrekordokat és a mostani árvízhelyzetet látva, úgy tűnik helytállóak voltak ezek a jóslatok.

Kiöntöttek a folyók - Példátlan károk (Fotó: deldunantul.com)

Több településen az addigi legmagasabb vízállást jelző mérce sem látszott ki a habokból. Persze utólag könnyű okosnak lenni, de megállapíthatjuk, hogy ami történt, várható volt. Sajnos azonban a helyi és az országos döntéshozók nem vették figyelembe a különböző szakemberek figyelmeztetéseit – sok polgármester finoman szólva nem állt a helyzet magaslatán - pedig a megelőzés költségei a töredékét tették volna ki a károkénak. A 2010-es árvíz a mezőgazdaságot sem kímélte, termőföldeket, gyömölcsösöket öntött el az ár több megyében is, elpusztítva ezzel az egész éves termést. Nagy érvágás ez az egyébként is nehéz helyzetben lévő hazai termelőknek, jóllehet a sok elöntött termőföld részben, szintén a hanyagság következménye. Ugyanis az ötvenes évektől sok helyen feltöltötték és beszántották a termőföldek mellett húzódó vízelvezető árkokat, figyelmen kívül hagyva a több évszázados földművelési hagyományokat. Valamint a felelőtlen erdőirtás is súlyosbította a helyzetet, számtalan helyen kivágták a fákat a domboldalakon, így akadálytalanul zúdulhat le az esővíz a lakott területekre.

Ám a tragikus helyzet rávilágított arra, hogy hazánkban nem maradnak magukra azok, akik segítségre szorulnak. Sok önzetlen ember segített a védekezésben, hivatásosok és önkéntesek egyaránt pakolták a homokzsákokat. Számtalan civil kezdeményezés jött létre az árvízkárosultak megsegítésére, gondoljunk csak a segélyvonalakra és a jótékonysági koncertekre, az állam is kivette és remélhetőleg még nagyobb mértében ki is fogja venni a részét az árvízzel sújtott területeken élő emberek életkörülményeinek rendezésében. Szemmel látható és reményt keltő volt tehát a gyorsan jött összefogás, különösen a manapság tapasztalható nehéz gazdasági helyzetben. Bízzunk benne, hogy az idei árvíz a jövőben olyan döntések meghozatalára készteti az illetékeseket, amelyek segítségével elkerülhető lesz a folyók pusztításának ilyen mértéke.