A kávé mindannyiunknak mást jelent: van, aki eltaszítja magától, van, akinek az ébredéshez elengedhetetlen és van olyan is, akinél kifejezetten függőségként jelentkezik a kávéfogyasztás. Engem a kávéfogyasztás rituáléja az, ami leginkább lenyűgöz: ritkán kávézom, de mindig megadom a módját. És épp a kávéhoz való efféle különös viszonyom volt az, ami egyik este a Király utcai Starbucksba csábított, hogy részt vegyek az egyik kávészemináriumukon.

Az előadás első részében a kávé csomagolásáról esett szó. Megtudtuk, hogy a kávé minősége nagymértékben függ attól, hogy milyen tasakban hozzák forgalomba, ugyanis ha a csomagolás nem védi meg a kávészemeket a négy fő ellenségtől, a hőtől, a nedvességtől, a fénytől és az oxigéntől, az a lefőzött ital élvezeti értékét igen erősen befolyásolja. Éppen ezért van az, hogy a kávékat vákuumcsomagolásban hozzák forgalomba, ami lehetővé teszi, hogy a kávészemek 34 héten át frissek maradhassanak. A Starbucks a csomagolásba egy különleges aromazárót is elhelyez, ami segítségével a szemek összes zamata megőrződik.

A kávékat a pörkölési mód szerint osztályozzák. A világos pörkölésű vagy blonde kávék íze kevésbé intenzív, míg a közepes és dark pörkölésűek sokkal testesebb, erőteljesebb ízhatással bírnak. A Starbucks kávék csomagolásán nemcsak a pörkölési erősség van jól láthatóan feltüntetve, hanem az adott típus ízvilága is pontosan meghatározott, sőt annak termőterülete is szerepel a tasakokon.

A csomagolás ismertetése után a program interaktívabb része következett, ahol két különböző típusú kávét hasonlíthattunk össze. Két dél-amerikai főzet került elénk, a Veranda, ami világos pörkölésű és a Columbia, ami közepesen pörkölt kávészemekből készült el. A kóstolás első lépéseként megillatoltuk az italokat. Mindkettőnek igen intenzív aromája volt, mégis a Columbiát testesebbnek, krémesebbnek éreztük. Az aromák befogadása után következett a második lépés a szürcsölés: a kávét így kell elfogyasztani, mert a szürcsöléssel élhető át leginkább az egyes fajták sajátos ízvilága. A világos pörkölésű ital íze jóval enyhébb volt, mint a Columbiáé, és ugyan mindkettőn éreztük a mogyorós, csokoládés ízvilágot, ez utóbbin ez a zamat intenzívebben előjött. A Veranda fás utóíze közepes savasságáról árulkodott, a Columbia inkább nyelvünk hátsó részén éreztette hatását. Érdekes volt kipróbálni ezeket az italokat egy csokis keksszel is, aminek a megízlelésével a kávék mogyorós aromája még jobban kiéleződött.

A kávézgatás közben sok hasznos információt megtudtunk magáról a szervezetről is, sőt a program végén kedvenc italunk jelzéseit is elsajátíthattuk.