Jó úton
haladunk a kilábalás felé? Vagy éppen ellenkezőleg, újabb
válság köszönthet ránk? Mik voltak idén a legfontosabb
események, amik a pénzügyi világot negatívan érintették?
Szót ejtünk a görög hitelválságról, a természeti
katasztrófákról és egy esetleges közel-keleti háború
következményeiről is.
Valószínűleg minden üzletember és bróker sokáig emlékezni
fog a 2008-as pénzügyi válság kitörésére, melyet a Lehman
Brothers csődje indított be. Mi tagadás, pörgős és kegyetlen
napok voltak, amiket még erőteljesebb zuhanást kiváltó
hetek, hónapok követtek. A részvények hatalmas értékvesztést
szenvedtek el, több ország valutája is támadás alatt állt, a
világ egy évtizedek óta nem látott válsággal találta szembe
magát. A kezdeti sokk után az országok kormányai elkezdték
oltani a tüzet, az Egyesült Államok egy gigantikus méretű
bankmentő csomagot állított össze, és az Európai Unió sem
tett mást. Az IMF (Nemzetközi Valutaalap) pedig több
országnak - így hazánknak is – jelentős mennyiségű
pénzt hitelezett, aminek segítségével a bajba jutott
nemzetek elkerülték a csődöt.
Ha a részvénypiacok, és főként a bankpapírok oldaláról
vizsgáljuk meg a helyzetet, akkor eléggé világos az ábra.
Egy hatalmas, irdatlan erejű beszakadást viszonylag gyors,
körülbelül egy év alatt végbement nagy szárnyalás követett.
Beszédes, hogy a hazai Blue Chip papírok közül a vezető
részvény, az OTP 2009-ben megjárta az 1 500 forint alatti
értéket, és a 7 000 Ft felettit is. Az ilyen jelentős
volatilitás az összes fejlett ország részvénypiacán
megfigyelhető volt. Aki jó időben szállt be, az nagyot
szakított, de sajnálatosan nem ez volt a jellemző.
Befektetők tömegei vásároltak rossz időben részvényeket, így
aki kizárólag ebbe fektette a pénzét és nem volt képes
tartani a pozícióit, az óriási veszteséget könyvelhetett el.
A pénzügyi válság nagyon sok új, tapasztalatlan befektető
megjelenését eredményezte, akik a gyors meggazdagodás
reményében adott esetben akár az egész életük munkájából
összekuporgatott vagyonukért vásároltak részvényeket. Nem
lehet ezen csodálkozni, amikor a médiában is folyamatosan
arról lehetett hallani, hogy a válságnak vége, jön a
kilábalás időszaka, ami gyors és hatékony lesz. Ezt sokan
elhitték, és hisznek benne most is, miközben a körülmények
több ponton aggasztóak. Nézzük meg tehát, mi az a három
terület, ami veszélyeztetheti az egész világ pénzügyi
stabilitását és akár egy újabb válságot is kirobbanthat!
Hitelválság
Idén év elején jelentek meg az első komolyabb hírek
Görögország pénzügyi problémáiról. Mint ismeretes,
Görögországban a tavalyi év végén új politikai erő került
hatalomra, és ezt követően derült fény az ország valós
pénzügyi, gazdasági helyzetére. A költségvetési hiányuk
12,7%-ra emelkedett, mely elképesztően magas, emlékezzünk
csak, hogy Magyarországnak 2006-ban az államháztartási
hiánya 8,9%-ra rúgott, és emiatt komoly kiígazító programot
kellett kezdenie a Gyurcsány-kabinetnek. Azonban a 2008-as
világválság óta a gazdasági elit és a részvénypiacok is
sokkal idegesebbek, főként ha egy EU-s országról jelennek
meg negatív hírek.
A Görög válság mondhatni lavinát indított el, egy hónappal
később már Spanyolországról és Portugáliáról szóltak a
hírek. Mindhárom ország CDS felára (adósságkockázati mutató)
jelentősen emelkedett. Soros György, magyar származású
amerikai üzletember több interjújában kifejtette, hogy az
Európai Unió jelenlegi felépítése és rendszere az, ami
meggátolja hogy valódi megoldást találjanak ezen országok
megsegítésére. A világszinten elismert professzor, Nouriel
Roubini szerint a globális gazdaságra fájdalmas folyamatok
várnak, és ezt a visszaesést az egész világ megérzi majd,
még akkor is, ha újabb recesszió már nem köszönt ránk.
Több szakértő szerint az eurózóna csak akkor lesz képes
megújulni és kikeveredni a válságból, ha az EU központosítja
a hatalmat, és csökkenti a tagállamok önállóságát.
Kétségtelen, vannak efelé mutató jelek, de erről majd egy
következő cikkünkben lesz szó.
A Görögország felől érkező negatív hírek nyomán erőteljes
zuhanásba kezdtek a részvénypiacok. Az amerikai Dow Jones
index 11 200 pontos csúcsról egészen 9 700 pontig zuhant.
Ugyanezen időtávban a hazai részvényindex, a Bux is jelentős
értékvesztésen ment keresztül. Ebből is láthatjuk, hogy
egy-egy ország esetleges csődje felőli hírek komoly
lejtmenetet képesek előidézni az egész világon.
Sajnálatos hír, hogy hazánkat is az elmúlt héten
leminősítette két hitelintézet. A Standard&Poors és a
Moody's is rontott az ország besorolásán. Ennek hatására a
hazai fizetőeszköz árfolyama ismét megközelítette a 290
forintos szintet az euróval szemben. Szintén friss hír, hogy
Spanyolországot is rövid időn belül lefokozzák az
adósbesorolási tabellán. Görögországot pedig még júniusban
rontotta le a Moody's 4 fokozattal, azaz a befektetésre
ajánlott szint alá, ezzel is erősítve a pénzpiacok félelmét
ezen országokkal, és az EU stabilitásával kapcsolatban.
Természeti katasztrófák
Az idei évben a részvénypiacokat nem csupán a Görögország
felől érkező rossz hírek, vagy a vártnál rosszabb amerikai
munkanélküliségi adatok taszították a mélybe, hiszen két
komolyabb természeti katasztrófával és következményeivel is
szembe kellett néznie a világnak.
Az izlandi tűzhányó kitörése és az azt követő hamufelhő
egész Európát elérte. Ennek hatására napokig akadozott, vagy
más helyeken egyáltalán nem működött a légiközlekedés, több
ezer ember ragadt a reptereken, hiszen a járatok többségét
törölték. A korlátozások következtében a légitársaságok napi
200 millió dolláros veszteséget szenvedtek el, ezért a
Nemzetközi Légi Szállítási Szövetségnek válságkezelő
központot kellett létrehoznia. A károk felmérése azóta is
folyamatban van.
Az izlandi hamufelhőtől sokkal nagyobb pánikot indított el a
Mexikói-öbölben kigyulladt és elsüllyedt olajfúrótorony
híre. A BP olajcég (British Petroleum) által üzemeltetett
fúrótorony idén április 20-án robbant fel, és azóta
folyamatosan ömlik az olaj az öbölbe. Szakértők szerint az
olajszennyeződés komoly veszélybe sodorhatja a térség
vizeinek élővilágát. Az olajfolt az űrből is látható, az
MSNBC-nek nyilatkozó kozmonauta, Oleg Kotov szerint
“nagyon ijesztő és szívszorító a látvány”.

A BP a katasztrófa óta minden tőle telhetőt
megtett, hogy megállítsa az olajszennyezést, számítások
szerint napi 6 millió dollárt, összességében pedig közel 1
milliárd dollárt költött már el a katasztrófa elhárítására.
A brit óriáscég 32 hajóval és 5 repülőgéppel dolgozott a
helyszínen, az olajszivárgást a napokban sikerült
megállítani. A BP mellett az Egyesült Államok kormánya
mintegy 20 ezer emberrel és rendkívül fejlett eszközökkel
vett részt a munkálatokban. Az amerikai elnök szerint a
világtörténelem legjelentősebb kárelhárítási művelete van
folyamatban. Politológusok szerint a katasztrófa és az utána
következő események jelentősen ronthatják Barack Obama
népszerűségét a választók körében, mert a közvélemény egy
része úgy látja, nem elég gyorsan, és nem elég határozottan
cselekedett a kormányzat. Az elnök világossá tette, hogy a
kialakult helyzetért a BP-t teszik felelőssé. Az olajcég
árfolyama az elmúlt hónapokban jelentős ingadozásokat élt
át, másfél hónappal ezelőtt éves mélyponton volt a részvény
értéke.
A nyár sem maradhatott el természeti katasztrófák nélkül. A
hazai árvizekről egyik előző írásunkban már szót ejtettünk,
a napokban pedig Oroszország fővárosát, Moszkvát érte el a
baj. A várost a hatalmas erdőtüzek nyomán beborította a
füstköd, mellyel együtt rendkívüli hőség érkezett,
meteorológusok szerint sok száz éve nem mértek ilyen
forróságot Moszkvában. A statisztikák szerint naponta
mintegy 700 ember halálát okozza a füst, és sokan mások
pedig megbetegednek, viszont a kórházak és a rendelők
zsúfolásig telítettek, így az egészségügyi ellátás is
akadozik. A katasztrófa súlyosságára való tekintettel
elképelhető, hogy a tanévkezdést is elhalasztják az orosz
fővárosban.

A Bloomberg szerint a hatalmas erdőtüzek nyomán
kialalult katasztrófahelyzet 15 milliárd dollárba és 15 ezer
ember életébe kerülhet, így az orosz gazdaság GDP-je
jelentősen, 1%-kal csökkenhet.
Háború a Közel-Keleten
A harmadik terület - mely véleményem szerint a
legveszélyesebb -, az nem más mint a Közel-Keleten zajló
eseménysorozat. Aki gazdasági ügyekben valamennyire jártas,
az pontosan tudja, hogy évek óta a világ figyelme egyre
inkább erre a térségre irányul. Azt hiszem, hogy
mindenkinek, aki felkészülten akar a jövőbe lépni, tudnia és
ismernie kell ennek a térségnek a helyzetét, és azt is hogy
mi várható a közeljövőben. Most ezt nézzük meg.
Az izraeli események folyamatosan és egyre nagyobb
intentizással jelennek meg a világ vezető hírportáljain.
2008-ban a Gázai övezet elleni támadás volt az elsődleges
téma, mellyel Izrael az évek óta tartó rakétatámadásokra
reagált, majd idén újra az Izraellel kapcsolatos események
uralták a sajtót, amikor kiderült, hogy hatalmas
földgázkészletet találtak Haifa partjainál. Azonban a
legfontosabb kérdés a közel-keleti helyzetet elemzők számára
nem más, mint hogy vajon kirobban-e egy háború ebben a
térségben?
Az utóbbi hónapokban egyre inkább felerősödtek azok a
vélemények, hogy rövid időn belül Izrael támadást indít Irán
ellen. Irán hosszú évek óta fejleszti atomprogramját, melyet
nem hajlandó felhagyni sem az EU sem az Egyesült Államok
követelésére. Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök beszédeiben
rendszeresen bírálja Amerikát, amiért a
“cionisták” mellé áll, Izraelt pedig nem ismeri
el független államként, és többször tett már olyan
kijelentést, hogy Izraelt el kell törölni a föld színéről.
Ahmadinezsád egyértelmű célja, hogy megindítsa a globális
dzsihádot a zsidók és a keresztények ellen, és ennek
eléréséhez atomfegyverre van szüksége, minél hamarabb.
Irán és az Egyesült Államok viszonya igazán 2002-ben romlott
meg, amikor George W. Bush a “gonoszok
tengelyének” nevezte a perzsa államot Irakkal
egyetemben, melyet mint tudjuk 2003-ban meg is támadott. Az
új elnök ugyan sok kérdéshez máshogy viszonyul mint elődje,
ám az iráni atomprogramot Obama is bírálja.
Térjünk vissza az Izraellel kapcsolatos idei eseményekre,
mert ezeknek a segítségével érthetjük meg, hogy mi várható a
közeljövőben. Izrael az elmúlt egy év alatt igen komoly,
sokak szerint visszafordíthatatlan diplomáciai ellentétbe
került Törökországgal. Ez azért is érdekes, mert Törökország
hosszú évek óta Izrael legfontosabb partnere volt,
rendszeresen tartottak közös hadgyakorlatokat is. Ám a Gázai
övezet blokádja nyomán kialakult helyzetet az izraeliek és a
törökök egészen másként értékelik, utóbbi szerint Izraelnek
fel kellene oldani a blokádot, hogy a segélyszállítmányok
akadálytalanul bejuthassanak a rászorulókhoz. Izrael ezzel
szemben a blokád fenntartása mellett áll, mondván csak így
tudja megakadályozni, hogy újabb fegyverek kerüljenek a
terroristák kezébe.
Ez a konfliktus tökéletes alkalom volt arra, hogy Irán és
Törökország megújítsa és szorosabbá tegye kapcsolatát. A
tavalyi év végén a török miniszterelnök, Recep Tayyip
Erdogan kétnapos tárgyaláson vett részt az iráni elnökkel
Teheránban. A tárgyalások során a felek megállapodást
kötöttek katonai és titkosszolgálati együttműködésről is.
Ezzel a lépéssel rendkívül nagyot fordultak az erőviszonyok,
hiszen egy ilyen megállapodással komoly Izrael-ellenes
koalíció jött létre, melybe Törökország, Irán, Szíria és
Libanon tartozik. Megjegyzem, e sorok írásakor érkezett a
hír, hogy Brazília is megállapodást kötött Iránnal és
Törökországgal a nukleáris együttműködésről.

Ismerve Irán szándékait, valamint a térségben
tapasztalható nyugatellenességet, anticionizmust, nem
kétséges hogy Izrael számára komoly veszélyt jelenthet, ha a
perzsa állam atomfegyverekkel rendelkezik. Éppen ezért több
forrásból is olyan információk érkeznek, hogy Izrael egy
megelőző csapást fog mérni Iránra, még mielőtt
kontrollálhatatlanná válnak az események.
Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök kijelentette:
“Az izraeli hadsereg felkészült egy esetleges Irán
elleni háborúra.”
Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök a júniusban tartott
G8-ak csúcstalálkozóján nyilatkozta a következőket: “A
G8-ak biztosak benne, hogy Izrael meg fogja támadni
Iránt.”
A Pentagon vezérkari főnöke szerint az iráni fenyegetettség
egyre növekszik, így a Pentagonnak el kell gondolkodnia egy
megelőző csapáson. A The Times pedig már arról írt az elmúlt
hetekben, hogy a Pentagon elindította a bunkerromboló bombák
szállítását az Indiai-óceáni katonai bázisukra, melyekre a
lap szerint az Irán elleni támadáshoz lesz szükségük. A
témával kapcsolatban a The New York Times is megjelentetett
egy írást, mely szerint a Fehér Ház és a Pentagon között
jelentős nézeteltérések vannak ebben a kérdésben. Míg a
Fehér Ház diplomáciai úton próbálná megoldani a helyzetet,
addig a Pentagon minél előbbi katonai lépéseket sürget.
A bunkerromboló bombák híre kapcsán a tekintélyes skót lap,
a Herald Scotland is egy részletes összeállítást közölt a
témában. A lap megszólaltatta Dan Plesch-t, aki egy
tanulmányt írt a témában “Amerikai előkészületek Irán
megtámadására” címmel. A szerző szerint az említett
bombázók – melyek mintegy 10 000 célpont
megsemmisítésére alkalmasak – egyértelműen Irán
megtámadása miatt lettek átszállítva a Diego Garcia
szigetre.
A WorldNetDaily még márciusban közölt egy elemzést, amiben
egyiptomi és szíriai katonai forrásokra hivatkozva azt írja
az újságíró, hogy abban az esetben, ha Izrael megelőző
csapást mér Iránra, akkor szíriai gerillaharcosok és a
Hezbollah kommandósai megtámadnák az izraeli határvárosokat.
Egyes források szerint ez az izraeli katonai vezetőket is
aggasztja, mivel Szíria a közelmúltban modern és komoly
fegyverekkel látta el az eddig csupán régi típusú
géppuskákkal, vagy kézileg barkácsolt rakétákkal rendelkező
Hezbollah-ot. Ez az összehangolt támadás egyébként is
mérföldkőnek számítana, hiszen a Hezbollah az 1973-as Jom
kippuri Háború óta nem vett részt ilyen konfliktusban (erről
bővebben a külön dobozban).
Izrael
1948-as állammá nyilvánítása óta folyamatos
veszélyeztetettségben él, hiszen megalakulása után már a
következő napon hadat üzentek a zsidó államnak az arabok,
azonban ebből Izrael győztesként került ki. Majd 1956-ban
kitört a Szuezi válság, amikor Izrael Nagy-Britanniával és
Franciaországgal közösen lerohanta Egyiptomot és Izrael
elfoglalta a Sínai-félszigetet.
Ezt követően 1967-ben kezdődött el a “Hatnapos
Háború”, amikor az egyiptomi elnök, Garmal Abden
Nasszer szövetséget kötött Jordániával, Szíriával és
Irakkal, és kijelentette, hogy az arab népnek eltökélt
szándéka eltörölni Izraelt a föld színéről. A támadó
országok együttes hadserege meghaladta a 364 000 főt, a
harckocsik száma elérte az 1800 darabot. Ezzel szemben
Izrael mindössze 264 000 katonával és 800 harckocsival
készült a harcra.
Az arab erők nagy létszámfölénye ellenére Izrael ezt a
háborút is megnyerte. Ebben nagy szerepe volt Izrael
hadügyminiszterének, Mose Dajannak, aki elrendelte a zsidó
légierő összehangolt invázióját az arab támaszpontok ellen.
A háború megnyerésével a zsidó állam a térség abszolút urává
vált, kétezer év óta először került izraeli fennhatóság alá
Jeruzsálem.
Ezt követően 1970-ben Nasszer elnök meghalt, ám Egyiptom nem
tett le a szándékáról, hogy elpusztítsa a zsidókat. Utódja,
Anvar Szadat egyezséget kötött a Szovjetúnióval, és nagy
mennyiségű lőszert és egyéb fegyvereket vásárolt. Ennek
hatására Egyiptom a térség legerősebb hadseregét tudta
magának, mintegy 800 000 katonával és 2600 harckocsival
rendelkezett.
Izrael eközben terrortámadásokat szenvedett el, az 1972-es
müncheni olimpián arab terroristák meggyilkolták az izraeli
sportolókat.
Közben Egyiptom mellé állt Szíria és Irak is, így
összességében a támadóknak több mint 1 000 000 katona, 4700
harckocsi és több mint 1000 harci repülő állt rendelkezésre.
Ezzel szemben Izrael 415 000 katonával, 1500 harckocsival és
561 harci repülővel rendelkezett.
Az arab csapatok 1973. október 6-ra időzítették a támadást.
Ez ugyanis a zsidó Jom Kippur (engesztelés napja) ünnepe
volt, ilyen alkalmakkor Izraelben leáll az élet, még a
tömegközlekedés sem működik. A készülőfélben lévő arab
támadásról az izraeli titkosszolgálat, a Moszad sem szerzett
tudomást, így az ország teljes mértékben kiszolgáltatottá
vált. A világsajtó és az egész Közel-Kelet biztos volt
abban, hogy zsidó nép órái meg vannak számlálva.
Mikor Izrael tudomást szerzett az eseményekről, akkor már a
tengernyi hadsereg körbevette az országot. Golda Meir,
Izrael miniszterelnöke még ekkor is hitt abban, hogy
visszafordíthatók az események, ezért a hatnapos háború
idején bevált megelőző légicsapást nem engedélyezte.
Egyiptom csapatai megindultak, és egy nap alatt
megsemmisítették a Szuezi-csatornánál lévő izraeli védelmi
állásokat, közben jelentős veszteséget szenvedett a védelem
a Golán-fennsíkon is. Ekkor az Egyesült Államok
beavatkozott, jelentős mennyiségben szállítottak az
izraelieknek hadianyagot.
A háború tizedik napján Szíria megindította elsöprő erejű
támadását, melyhez jordániai tankok hosszú sora is
csatlakozott. Ám ez a támadás hatalmas kudarcba fulladt,
ugyanis a szíriai vadászgépek saját és szövetségesük
egységeit kezdték bombázni. Az így kialakult zűrzavar nyomán
óriási veszteségeket szenvedtek el, ezért le kellett fújniuk
a támadást.
Ekkor lépett színre a kiváló érzékű tábornok, Arial Saron
(aki később Izrael miniszterelnöke lett), és páncélos
csapataival megindította az ellentámadást. A két hadsereg a
Szuezi-csatorna közé szorult, ekkor döntött úgy Saron, hogy
átkel a csatornán. Ezzel a lépéssel az izraeli erők
megszerezték az egyiptomi védelmi állásokat, így az arabok
jelentős veszteségeket szenvedtek el. Az izraeli tábornokok
ekkor rájöttek, hogy a pusztító erejű egyiptomi légierőt még
a szárazföldön kell megsemmisíteni. Ennek elérése érdekében
átcsoportosították erőiket, és bejöttek a számításaik, az
egyiptomi harci gépek elpusztítása után az arab erők
megadták magukat és visszavonultak. Ezzel Izrael a negyedik
háborújából is győztesen került ki. (Szerkesztette Horváth
Tamás)
A mindig
belső információkkal előrukkoló Debkafile jelentése szerint
Irán már háborús készültségben áll. Az iráni elnök a
napokban adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy véleménye
szerint az Egyesült Államok és Izrael három hónapon belül
megtámadja a perzsa államot. Ezt erősíti az a tény is, hogy
az iráni hírtelevíziók napok óta interjúkat sugároznak magas
rangú katonai vezetőkkel, akik az esetleges háború
következményeiről beszélnek.
Morteza Saffari, az iráni haditengerészet egyik vezetője
szerint az iráni hadihajók könnyen ki fogják lőni a támadó
amerikai-izraeli hadihajókat, ha azok a Perzsa-öböl vagy az
Ománi tenger felé veszik útjukat. “Hajóink méhrajként
csapnának le az ellenségre” - mondja Saffari. Irán
több mint 100 hadihajóval van jelen a vizeken.
A napokban jelent meg a világsajtóban több olyan felvétel,
amelyet az iráni Forradalmi Gárda hozott nyilvánosságra. A
képeken megszámolhatatlan hosszú sorokban láthatók kiásott
sírgödrök, amelyeket az amerikai és izraeli katonáknak
szánnak. A képeket a “Szent Háború Értékeinek
Megőrzése” nevezetű szervezet készítette, ezzel is
rámutatva arra, hogy Irán készül a háborúra.
A Debkafile forrásai szerint Irán észak-nyugati határán a
helyi erők készültségben állnak. A hírek szerint ugyanis az
Egyesült Államok igen jelentős, több mint 200 000 fős
hadsereget állomásoztat Irán körül, és jelentős erők
indultak az azerbajdzsáni határ felé, melyek az izraeli
csapatokkal együtt az iráni nukleáris bázisok elleni csapást
indíthatnák el. Katonai források szerint a páncélos
hadosztályok egészen a Kaszpi-tengerig vonulnak.

Nógrádi György szerint is komoly esély van az Irán
elleni támadásra. A Magyar Televízió reggeli műsorában a
biztonságpolitikai szakértő elmondta, hogy Irán hónapokon
belül atombombával fog rendelkezni. “Izrael a
megsemmisülés szélére kerülhet egy atomcsapással, Iránnál a
vezetés tűnne el” - mondta Nógrádi. Majd a háborús
előkészületekkel kapcsolatban a következőket említette meg:
“Az elmúlt órákban elkezdődött egy olyan katonai
fölvonulás, amihez hasonló a térségben nem volt. Irán a
haditengerészetét szétszórta egy több ezer kilóméteres
körbe, fölkészülve arra, hogy ezekkel a gyors naszádokkal az
amerikai hajók ellen csapást mér ha kitör a háború. Az
Egyesült Államok az elmúlt órákban két repülőgéphordozót
hozott a térségbe, fedélzetén 6-6 ezer emberrel és 36 harci
géppel” - figyelmeztetett a szakértő.
A következményekről
Ennyi információ birtokában nyugodtan kijelenthetjük, hogy a
háború nagy valószínűséggel elkerülhetetlen. Az igazi kérdés
már csak az, hogy milyen következményei lennének egy Irán
elleni háborúnak?
Az első és azonnali hatás egyértelműen a pénzpiacokon
jelenne meg. Egy háború, mely a Közel-Keleten robban ki,
hatalmas pánikot indíthat be a világ tőzsdéin. Tudjuk, hogy
a mai korban a világkereskedelem másképpen működik mint a
régebbi időkben. Ma már minden ország gazdasága sokkal
jobban kötődik a többihez, ezt láthattuk a görögországi
eseményeknél is.
Nem szabad elfelejteni, hogy iráni vezetők milyen
nyilatkozatokat tettek az elmúlt időkben. Behzad Soltani,
Irán Atomügyi Bizottságának egyik vezetője nemrégiben arról
beszélt, hogy hamarosan Irán is csatlakozik az
atomhatalmakhoz, és így az ország képes lesz elrettenteni a
támadókat. Teherán a Barack Obama által szervezett Nukleáris
Biztonsági Csúcstalálkozó idején adott ki egy nyilatkozatot,
miszerint ha az Egyesült Államok támadást indít Irán ellen,
akkor egységeik készen állnak arra, hogy úgynevezett
“piszkos bombákat” - melyek nukleáris
töltetekkel rendelkeznek – juttassanak el Amerikában
tartózkodó terroristákhoz, akik a nagyvárosok
legforgalmasabb részein robbantanák fel magukat.
Biztonságpolitikai szakértők szerint ezzel az amerikai
terrorelhárítás is számol, egyes számítások szerint egy
ilyen támadásban akár 10-20 ezer ember is életét veszítené.
A közel-keleti háború ezen felül az olajár drasztikus
megnövekedését eredményezné, ez pedig kihatással lenne a
gazdaságra, a pénzpiacokra és a hitelezésre is.
Azonban ha eltekintünk a közel-keleti eseményektől, az
esetleges háborútól, akkor is azt látjuk, hogy az előjelek
más területen sem jók. Az Egyesült Államokban a
munkanélküliségi, foglalkoztatottsági adatok továbbra is
rosszul festenek, Európában pedig még mindig erőteljesek az
aggodalmak több ország felé.
Mibe érdemes fektetni ilyen előjelek tudatában? Egy
felelősségteljes befektető ilyenkor óvatos üzemmódba
kapcsol, és lehetőség szerint csökkenti a
részvényportfólióját. A legjobb stratégia az, ha az ember
ilyenkor részvénnyel is rendelkezik ugyan, de emellett
készpénze is van, amivel ha úgy adódik, ki tud építeni short
pozíciókat. Aki befektetésben gondolkodik, az lehetőleg
olyan részvényekbe, vagy alapokba vásároljon bele, amelyek a
mezőgazdasághoz, a termőföldhöz, kutatás-fejlesztéshez
kapcsolódnak. A bankpapírokba fektetés mindig is jó
választás volt, ám legyünk óvatosak, ezek a részvények
sokszor túlreagálják a világban történő eseményeket, így egy
újabb váratlan természeti katasztrófa, vagy egy ország
csődjének híre komoly zuhanást idézhet elő.
A shortolás a spekulatív befektetés egyik fajtája. Ilyenkor a befektető arra számít, hogy a részvény árfolyama nem emelkedni, hanem csökkenni fog. Shortoláskor a kereskedő először eladja a részvényt (ami nincs meg neki), majd a nap folyamán egy másik árszinten visszavásárolja. Amennyiben bejött a számítása, és olcsóbban vásárolta vissza, mint ahol vette, akkor a kettő közötti különbség a nyereség, ha a részvény ellenkező irányba ment, akkor pedig a veszteséget realizálta. Egyes brókercégeknél lehetőség van napon túli, hosszútávú shortpozíciók kiépítésére is, sőt a pénzünk mellé még befektetési hitelt is felvehetünk, így akár a valós összegünk öt-tízszeresével spekulálhatunk.
Ha eltekintünk a részvényektől, akkor én az aranyat javaslom vásárlásra. Az előző, nyersanyagokról szóló írásunkban már megemlítettük, hogy az arany árfolyama hatalmas emelkedésen van túl. Egyes elemzők szerint éppen ezért kisebb-nagyobb korrekciókra lehet majd számítani ezen a piacon is. Ám az arany nem feltétlenül részvényhelyettesítő befektetési lehetőség, inkább egy biztos pont, abban az esetben, ha sokkal rosszabbra fordulna a világgazdaság, mint ahogy azt jelen pillanatban látjuk. Akkor ugyanis az arany árfolyama újabb csúcsokra fog emelkedni.


.jpg)

























