A majmok bolygója új részének kapcsán Andy Serkist kérdezte a Flicks and Bits magazin, az interjúból kiderül, miért ennyire sikeres Caesar története, de szó esik a forgatás kulisszatitkairól is.

Meglepett, hogy a nézők A majmok bolygója: Lázadás című moziban mennyire megszerették Caesar­t? Milyen kérdések merültek fel benned a második résszel kapcsolatban?

Andy Serkis: „Nagyon meglepődtem azon, hogy az emberek mennyire megszerették Caesar karakterét, és szerintem a legtöbben arról beszéltek vele kapcsolatban, hogyan vált belőle ilyen határozott vezető, hiszen ez a történet is úgy összpontosít rá, mint egy igazi vezetőre, aki a majmok egy új civilizációját, egy új korszakban képes vezetni. A stáb részéről a kérdés pedig már nyilvánvaló volt: "Mikor kellene, hogy a következő rész bekapcsolódjon a történetbe?" Ennek a mozinak tényleg van jelentősége, a film emocionális töltete olyan erős, hiszen Matt Reeves olyannyira rendkívüli munkát csinált, hogy ebből a filmből jól látszik: egy igazi kasszasikerről van szó. És valóban erről van szó, ennek a filmnek rangja van, egy olyan epikus, és egyben mitikus történet mely ugyanakkor rendelkezik mindennel, ami igazán fontos, gyengédséggel és érzelmekkel is. A főbb kérdés melyet a film feltesz az­ és valójában Caesar fogalmazza ezt meg­, miszerint lehet e egy faj fontosabb a többinél? Létezik, hogy ezen a bolygón az egyik lény fontosabb lenne mint a másik? Ezt támassza alá az, hogy bármely hitrendszer alapvetően hibás, ami ezt gondolja, mert nem veszi figyelembe azt, hogy az emberek is különböznek egymástól­ és ezt egyszerűen csak el kell fogadnunk, tudomásul venni, és kész.

Nagyon tetszik, ahogy a mozifilm bemutatja, hogyan kezdenek el ebben az utópikus társadalomban együtt élni a majmok, és közben láthatjuk Caesar­t is, ahogy felelősséget vállal, mint apa, és egyben vezető­ és hogy mennyire próbára teszi az, amikor az emberek megint feltűnnek a színen...

Igen, ez szerintem is nagyon­ nagyon érdekes pont. A film első 20 perce körülbelül csak a majmokról szól. De ami az első rész után történt, az a globális hatalmas járvány, ami elterjedt szinte mindenhol, ezt a járványt „a majom influenzáinak” hívják, mely a világ majdhogynem összes lakosát kiirtotta. A majmok felügyelik egész San Francisco­t és fokozatosan ezen a területen az olyan civilizációra utaló elemek, mint a világítás, kezdenek eltűnni, szóval olyan érzésünk lesz, hogy az emberiség innen teljesen eltűnt­ és valóban így van, egyre kevesebben maradnak a környéken. Eközben Caesar a majmokat egyfajta utópikus és szabad társadalommá tette, ami egyre növekszik, és nagyon jól működik, megpróbál mindent megtanítani a többieknek abból, amit ő maga tanult abban az időben, amikor még az emberek között élt. Néhány szabályt megpróbált belenevelni a majmok közösségébe, mint például azt, hogy a majmok együtt erősek, vagy hogy majom nem ölhet majmot. Emellett Caesar­nak most már családja is van, egy tinédzser fia, és egy felesége, akit Corneliának hívnak­ és a film elején láthatjuk is, ahogy megszületik az új gyermekük. Caesar egy vezér, és lassan egy állampolgárféle figura lesz belőle. Láthatjuk, ahogy az évek alatt megtanulta a felelősségvállalást, sokkal inkább emberszerűbb, és most pedig egy olyan pozícióba kerül, melyben lelkileg is meg kell vívnia néhány csatát, mely elsősorban az emberekhez kötődik­, amikor pedig az emberek valóban megjelennek, tényleg helyesen kell cselekednie.

Számodra mitől volt nagyobb kihívás ebben a szerepben eljátszani Caesar­t, A majmok bolygója: Lázadás című filmben történt fejlődése óta?

Vezetőként most sok mindennel kell megbirkóznia. Most van egy azonnali majomtanácsa, egy családja, és amikor az emberek feltűnnek valahol, az számos különböző reakciót vált ki a majmokból, és ő az, akinek kontrollálni kell a többieket, és döntéseket kell hoznia úgy, ahogy egy jó vezetőhöz illik­ és persze ki is kell állnia a döntései mellett, melyek nem feltétlenül olyanok, amiket az összes majomtársa hallani szeretne. Eközben próbál kapcsolatot fenntartani Malcolm­mal az emberek oldaláról, akivel egyfajta összhang alakult ki kettejük között, egyfajta érzelmi kapcsolattal együtt. Ők jó kapcsolatot ápolnak egymással, mely azonban nem mindig olyan sima. Néha valami eltörik kettejük között, és akkor úgy érzi elárulták, miközben mindvégig tudja, hogy Malcolm a kulcs ahhoz, hogy mindenféle konfliktust elkerülhessen az emberekkel­ és Malcolm is ugyanígy érez Caesar iránt. Sajnos ezt a nézetet azonban sem a többi majomtársa, sem pedig a többi ember nem osztja, és Caesar­nak meg kell próbálnia kezelni ezeket a reakciókat. Jason Clarke fantasztikusan játssza a szerepét, nagyon odaadó, és szorgalmas. Teljesen elkötelezett, és amikor együtt forgattunk, 150 százalékosan tudtunk teljesíteni. Nagyon sokat készült a szerepre, gyakran fizikailag is­ sokszor ugyanis komoly fizikai erőről kellett tanúbizonyságot tennie. Szívvel lélekkel csinálta a dolgát.

A majmok oldaláról ott van neked Koba, aki viszont nagyon az emberek ellen van fordulva­ és érthető okokból érez így. Ugyanígy van Dreyfus az emberi oldalról. Nagyon érdekesnek találtam mindkettőjük helyzetét, mert mindketten megnehezítik Caesar dolgát...

Igen, ők mindketten többdimenziósak, ami nagyon fontos. Koba, akit Toby Kebbell játszik, azt gondolja, hogy az embereket fel kellene számolni, el kellene különíteni, de legalábbis valahogy mindenképp meg kellene szabadulni tőlük, és a majmoknak még csak nem is szabadna érintkezni sem velük. És minél inkább előjön a méreg Kobá­ból, Caesar annál inkább megpróbálja megvédeni az elméletét, miszerint a majmok segíthetnének az embereknek megkapni, amit szeretnének, majd elmehetnének szabadon, és aztán egymást békén hagynák, így megszabadulhatnának az egész szituációból, amiben jelenleg is vannak. Dreyfus részéről - akit Gary Oldman játszik -­ ő is egy rendkívül fontos szereplő az emberek társadalmában. Ő nagyon gyakorlatias, kemény, egy igazi túlélő, aki biztos abban, hogy az embereknek mindenáron túl kell ezt élnie. A majmokról alkotott véleménye is fekete­ fehér, és amennyire ő hisz abban, hogy a majmok az okozói az emberiség kihalásának, Koba annyira hisz az ellenkezőjében, vagyis hogy a majmok kihalását az emberek okozzák majd. Ők párhuzamosan ugyanazt gondolják a másik fajról.

Milyen volt együtt dolgozni egy olyan színésszel, mint Toby Kebbel, aki Kobá­t alakítja, aki teljesen ellentétes véleményen van, mint Caesar? Ő egy olyan majom, aki Caesar­nak egyfajta tanácsadója, mégis teljesen másként vélekedik az emberekről amiatt, mert évekig kísérleteztek rajta.

Toby olyan hűen bújt Koba bőrébe, nála jobban senki sem tudta volna ezt eljátszani. Egy kis humort is csempészett a karakterbe, és hihetetlenül anarchikussá tette Koba karakterét­ és ez is egy többdimenziós karakter, mert könnyen maradhatna mindig ilyen sötét, bosszús karakter, ami rossz, és gonosz. De néha tényleg meginog ő is a saját világnézeteit illetően, és ekkor értjük meg igazán, honnan jött ő, és miért ilyen. Toby elképesztően jól tudja váltogatni a karaktere érzelmeit, néha annyira ártatlan tud lenni, hogy belenézel a szemébe, és látod valójában mennyire sebezhető ez a karakter.

Mennyire tudsz dinamikusan együtt dolgozni a többi színésszel, miközben motion­-capture ruha van rajtad?

Szerintem az emberek azt gondolják, hogy egy színész számára elidegenítő az, ha motion-­capture ruhában kell forgatnia a többi színésszel együtt, akik viszont élőszereplős karaktert játszanak, de valójában szerintem 5 perc múlva már meg is feledkeznek erről. Ha már megnézték azt, hogy az arcom tele van apró pontokkal, és van a fejemen egy kamera, tapasztalataim szerint 5 percig furcsállják, de utána megszokják. Szerintem először mindkét fél kicsit óvatosabb a kelleténél, főleg ha együtt egy komplett mozdulatsort kell leforgatniuk, de sokan nem is gondolnak erre, és egyébként is, a színészek is csak színészek, belenéznek egymás szemébe, és tudják hogy valódi e az alakítása a másiknak vagy sem, vagy legalábbis tudniuk kellene...(nevet). És pont erről szól a színészet. Teljes mértékben átadják magukat a szerepnek, és ezt nagyon csodálom bennük.

Úgy tűnik a motion­-capture technológia évről­ évre jobban fejlődik. El tudom képzelni a finomságokat, amiket már az arcmimikával is el tudnak érni­ hogyan lehet ez ennyire bámulatos?

Igen, ami fantasztikus ebben a motion-­capture technológiában az, hogy minden egyes mozifilm leforgatásakor tovább fejlődik. A burkolat mindig más, ezért különböző megoldásokra van szükség, hogy olyan áttetsző technológiát tudjunk létrehozni, melyre még nem vagyunk felkészülve. Nyilvánvalóan azért ilyen helyeken forgatni önmagában is nagyon nehéz, főleg a néha extrém időjárási körülmények miatt, azonban ezek a hihetetlen emberek a stábban csak csinálták a dolgukat, és egy percre sem álltak le. És ami a színész oldaláról illeti a motion-­capture technológia nem nehezíti meg úgy a dolgunkat, mint ahogy azt elképzelik, nincs szükség túlzott testmozdulatokra, vagy pantomimozásra. Ami a legnagyobb erőssége ennek az egésznek az a nyugalom, és hogy elég bátor legyél ahhoz, hogy belsőleg is tudd demonstrálni hogy egy majmot kell eljátszanod, elő kell ezt hoznod magadból. Ami az arcmozdulatokat illeti, szerencsére már olyan a technológia, hogy minden egyes gondolat, és érzelem nagyon tisztán visszatükröződik. A különleges kamerák sokasága körülötted olyan, mintha folyton közeli jelenetet vennének fel rólad­ nagyon izgalmas...(nevet).”

És végül, milyen volt együtt dolgozni Matt Reeves-­szel, mi az, ami a leginkább megfogott benne?

Hihetetlen öröm számomra, hogy együtt dolgozhattam vele ezen a projekten. Ő egy hihetetlenül nagylelkű ember, ezzel együtt nagyon jószívű, zseniális mesélő, és ami a színészek számára a legfontosabb, az egyik legjobb rendező, akivel valaha együtt dolgoztam. Szerintem ő igazán a dolgok érzelmi lényegére fókuszál, és minden egyes részletnél törekszik a tökéletességre. Nagyon odafigyel a részletekre, minden egyes jelenetnél, kihozta a legjobbat a történetből, annak ellenére, hogy egy hatalmas fába vágta a fejszéjét ennél a projektnél­ és legyen szó akár majmokról, akár emberekről, ő mindig az élethűségre, és a jelenet érzelmességére koncentrált.