Változott-e, és ha igen, miben a magyar öltözködési kultúra az elmúlt évtizedekben? Mit jelent ma Magyarországon a divat, és jellemző-e egyátalán honfitársainkra a divat orientáltság? A huszonegy éve bekövetkezett rendszerváltás a politikai szabadság mellett sok egyéb tekintetben is újat hozott, de legfőképpen talán egy olyan szemléletmód váltást, mely a Nyugatra, s annak életstílusára, életmódjára és szokásaira való nyitottságot jelenti. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, a legtöbb mai ember a nyugati világhoz való viszonya alapján definiálja magát, melyet legjobban a megjelenésben, és tárgykultúra alakulásában érhetünk tetten. Ha megnézzük a húsz évvel ezelőtti öltözködési szokásokat hazánkban, a sablonossággal, és a változatosság hiányával szembesülünk, mely manapság is sokakra jellemző.

Először is világítsunk rá magára a megjelenésre. Némelyek emlékeznek, sokan csak anekdotákból ismerik a szituációt, amikor a 80'-as években Magyarországon valaki betért a ruha üzletbe, és ha volt igénye a választásra, megtehette: a kék és a szürke lóden kabát közül, a szintén két féle színű svájci sapkából... Persze, az élére vasalt, végig begombolt, rövidujjú fehér inges, fehér pamut zoknis és makkos cipős korszak véget ért, azonban még ma is ritka, hogy felelős állásokat betöltők, közéleti szereplők hajlandóak és képesek lennének a koruknak, társadalmi szerepüknek vagy éppen alkatuknak megfelelő módon öltözködni. Ma hazánkban a politikusok megjelénésében is tetten érhető, hogy nem mindig sikerült eltalálniuk a megfelelő öltözetet. Amerikában elfogadott, hogy kampány idején feltűrt kockás inget visel egy jelölt, az emberek így látják, hogy közülük való, de Európában a történelem során mindig is megszokott volt az elit öltözködésében is megnyilvánuló különállása.

Barack Obama egy gyorsétteremben - Nyakkendő nélkül, ám mégis elegánsan

Minden politikus költ a ruhatárára, azok is, akiken ez nem látszik, mert például nem éppen ízlésesen válogatják össze a darabokat. Sajnos azok között, akiktől a munkájuk, hétköznapi életben betöltött szerepük ennyit sem vár el, még többen vannak, akik "nem éppen igényesen" öltözködnek. Ilyen sorok után pedig törvényszerű, hogy az elsők között felmerülő kérdést megcáfoljam: ez nem csupán pénz kérdés! S bár egyre múló tendencia, de sok férfira jellemző, hogy drága autóból száll ki, luxus óra van a csuklóján, a de a cipője és öltönye viseltes, holott megtehetné, hogy frissíti ruhatárát - többeknél már az erre való igény is hiányzik. Azok pedig, akik nem tehetik meg, hogy havonta kétszer az Andrássy út valamelyik boltjában vásároljanak, szintén van kínálat több, kellemes megjelenést biztosító darabokat áruló üzletben. Az imént felvázolt társadalmi metszet tovább mutat annál, minthogy valakinek kevesebb a jövedelme.

A cipő és a táska a nők és a férfiak esetében is fontos kelléke a ruhatárnak

Nyugati országokban általános, hogy az emberek jó megjelenésűek, függetlenül a társadalmi helyzetüktől, ugyanis a kellemes fellépésben nem csupán önmagunk megbecsülése, hanem az is megjelenik, hogy meg akarjuk tisztelni ezzel környezetünket. Amikor valaki emberek közé megy - vegyük például a manapság hazánkban még ilyen szempontból sarkallatos állásinterjúkat - a tiszta, korának és alkatának megfelelő ruha, a jól összeválogatott színek, az egymással harmonizáló színű kiegészítők (cipő, táska, öv, óra színe) nyomban segítenek, hogy kellemesebb benyomást tegyünk, hogy úgymond "komolyan vegyenek". Itthon pedig egyre több üzlet nyújt lehetőséget az ízléses, de pénztárca kímélő megjelenésre - gondoljunk csak a C&A vagy a Jeans Club üzleteire, melyek egyébiránt nemzetközi viszonylatban nem számítanak középkategóriás márkáknak. Mégis kiváló ellenpólusai lehetnének a kínai piacok kínálta, fél szezonig sem kitartó silány minőségű ruháinak.

"Le style est l'homme męme", azaz: "a stílus az ember maga". Pár sorral feljebb utaltunk a rendszerváltozás jelentőségére a magyarországi divatkultúrában. Ez azért lényeges, mert a határok megnyílása elindította a világmárkák beáramlását országunkba, s ezzel elindult az imént Buffontól idézett szállóige - ha lassacskán is, de - gyakorlati megvalósulása a magyar társadalomban. Az embereknek lehetősége nyílik az egyéniségüknek, életvitelüknek megfelelő ruhatár kialakítására. Az addig "más világként" látott nagybetűs Nyugat közel jött a kelet-európai emberhez, akinek lehetősége nyílt, hogy megvalósítsa az elérhetetlen életstílust - ha másként nem, legalább a külsőségekben. A térség emberére jellemző, hogy önmagát és másokat az alapján kategorizál, hogy mit visel, milyen mobilja van, milyen autóval jár, emiatt a divat és stílus fajsúlyosabb önkifejező eszköz hazánkban. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy hazánkba elsősorban a hivalkodó monogrammokkal, és motívumokkal apelláló brandek jöttek be, s bizonyára szerepet játszott ebben a divat iparban is jellemző előzetes piackutatás. Félreértés ne essék, nem a minőség és időtállóság letéteményeseinek számító nagy márkák iránti elkötelezettséggel, az ilyen jó értelemben vett márkahűséggel van a baj: az ember mondja meg, kicsoda is ő, és válasszon ez alapján, s ne fordítva, hogy egy márkajelzés jelentse az identitása margóit. Itt jegyeznénk meg: az alacsony jövedelem, és a - hazánkban igenis létező - "márka-kultusz" közti áthidalhatatlan szakadék fölött próbál hídként átnyúlni a márkás ruhák hamisítása. Ez a kereslet ilyen értelemben generálja a kínai piacok hamis ruhákat ajánló "részlegének" kínálatát.

Az Andrássy út (fotó: Kiss Péter Attila)

Visszatérve a márkák hazai jelenlétéhez, valóban, az utóbbi években bővült a kínálat, s Budapest felkerülhet a világ divat térképére. Az Andrássy úton sorra jelennek meg a luxusmárkák szalonjai, 2005 óta itt van, s nem régen új üzletbe költözött az olasz Ermenegildo Zegna, nem sokkal utánna a Louis Vuitton, a Burberry, a Christian Dior, a Gucci, D&G, vagy a Roberto Cavalli bukkant fel. Ezek a luxus kategóriás márkák, melyek üzleteiben csak kevesen engedhetik meg a vásárlást honfitársaink közül. Például teljesen Zegna-ba öltözni az elegáns darabokból meghaladja az egy millió forintot, hiszen egy öltöny kb. 420 ezer forint, egy ing 50 ezer forint körül mozog, a cipő 90 ezer, a nyakkendő 30 ezer, az öv ugyanennyi, egy kabát minimum 330 ezer forint. A sportos, Z Zegna modellekből már úgy' 350 ezerből is kihozható egy szett. A Burberrynél például egy nyakkendő szintén 30-40 ezer forint, egy férfi ballonkabát pedig 400 ezer. Ezen luxusmárkák megjelenése természetesen alapvetően nem változtatta meg a magyar öltözködési kultúrát, csupán aki eddig külföldön vásárolta meg az ilyen darabokat, már itthon is megteheti.

Az Ermenegildo Zegna öltönyei a legfelsőbb minőséget képviselik

Ugyanakkor ott vannak a felső középkategóriás üzletek, többek közt a Hugo Boss vagy a Tommy Hilfiger a Deák Ferenc utcában, más nevén a Fashion Streeten. Ezt a kategóriát kínálják az ún. multibrand üzletek is, mint a Peek&Cloppenburg az Arénában, és testvérüzlete, a Van Graaf, mely nem régen nyitott az Alleeban - itt többek közt Armani, Calvin Klein, Ralph Lauren és Paul&Shark darabok kaphatóak. Utóbbinak korábban még volt saját üzlete a Váci utcában, de furcsa módon nem volt meg az elegendő számú érdeklődő, holott például a Paul&Shark azon kevés gyártók egyike, aki valóban örök garanciát vállal ruháira. Érdekes, hogy míg világviszonylatban az imént felsorolt cégek darabjai a felső középkategóriát jelentik, itthon még mindig a felső, mondhatni "elérhetetlen" csoportba soroljuk őket. Ez talán abból is fakadhat, hogy az elmúlt évek szinte egy csapásra hozták a luxus kategóriájú brandeket hazánkba, előtte pedig éveken át a felső-középkategóriás áruk jelentették a csúcsot. Aki a méltán nagyágyú Hugo Boss-ban szeretne járni, annak egy öltönyre 160 ezer forintot, egy női kosztümre 190 ezret kell szánnia. Inget 30 ezerért, blúzt 50 ezerért vásárolhatunk, táskát hölgyeknek 180 ezerért, uraknak több tíz ezerrel kevesebbért. Farmert, nadrágot 40 ezer forintért kapunk. A Ralph Lauren kollekcióiból 3-400 ezerbe kerül egy-egy öltöny, egy ing 25 ezerbe, egy póló - a hímzéstől függően - 20 és 40 ezer forint között mozog. Furcsa, hogy a Ralph Lauren egy kedvelt, és keresett márka itthon, mégsincs saját üzlete. Egyébiránt a hölgyeknek szánt darabok egyik gyártónál sem amiatt kerülnek többe, mintha a szebbik nem képviselőit könnyebb lenne rávenni a vásárlásra, hanem mert a nekik szánt darabok szabása bonyolultabb, és drágább, finomabb anyagok felhasználásával készülnek.

A középkategóriát képezi nálunk a Marks&Spencer, mely hazájában, Angliában elsősorban élelmiszer üzletláncként funkcionál. Kiváló minőségű darabokat kínálnak, elsősorban a klasszikus stílus kedvelőinek. Egy itteni vásárláshoz elég "már" 100-120 ezer forint is, hogy valaki kompletten felöltözzön.

Itthon a fiatalok kedvelt üzlete az átlagember számára is megfizethető H&M

A divatipar ma már leginkább a fiatalokra épít: ők azok, akikben eleven a "másságra" törekvés, vagyis élesen el akarják különíteni magukat az előző generációktól. A fiatalok ilyentén törekvései egyrészt befolyásolják a divat alakítását, generálják az új kollekciókat, majd ők maguk lesznek ezáltal befolyásoltak. Itthon általuk a leginkább kedvelt - és megfizethető - üzletek például a H&M, a Zara, a Bershka, vagy a csak hölgyeket kiszolgáló Stradivarius. A stílusos, trendi megjelenést a fiatalság körében hazánkban az innen származó darabok jelentik. Több statisztika szerint minden harmadik középiskolás és minden ötödik huszonéves egyből megveszi a legújabb darabokat, míg a teljes népességnek csupán nyolc százaléka teszi ugyanezt. A nem prémium, de minőségi márkák legfőbb lelőhelyei ma a plázák, bár például a Gant vagy a Lacoste ezeken a helyeken is jelen vannak. Folyamatosan bővül a kínálat, s szinte már bárki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb, trendi és jó minőségű ruházatot, egyre pénztárca kímélőbben.

Hazánk divat és stílus körképét egy cikk kereteibe lehetetlen összefogni, mégis a teljesebb kép érdekében fontos megjegyeznünk, hogy itthon - szerencsére - továbbra is megvan az igény a méretre szabott darabokat kínáló vállalkozásokra. Ez a klasszikus, polgári divat tovább élését jelenti, mely mindig is jellemezte Budapestet. A belváros apró utcái rejtik magukban azokat a műhelyeket, ahol méretre készítik a cipőket, vagy éppen úri szabóságok működnek. A méretre szabott öltönyök értéke nem csak az egyediségükben rejlik, hanem mert ezeket általában a megrendelőjük egyéniségéhez, jelleméhez és karateréhez igazítják, és nem feltétlenül az aktuális trendhez. Ezek fazonára úgy' 200 ezer forint körül mozog, az anyagokat pedig neves anyag gyártóktól (pl. Cerutti, Zegna, stb.) is be tudják szerezni. Összehasonlításképpen: egy konfekció Armani öltöny kb. 160 ezer forint, ebből a méretre készült verzióért már két és félszer ennyit kell fizetnünk. Ne feledkezzünk meg a kézzel varrott, cipész mesterek által készített lábbelikről sem. Ez valóban igazi luxus, de ha összehasonlítjuk a minőséget és az árat a boltban kapható, ugyancsak minőségi darabokkal, a mérleg nyelve a kézzel készült darabok felé billen. A méretvételtől, és a kaptafa készítéstől számítva hozzávetőleg egy hónap alatt el is készül egy egyedi darab, és 100-120 ezer forintba kerül. Időtállósága pedig nem csupán években mérhető.

Óraüzletek az Andrássy-n

Annak, hogy Budapestet igenis, számontartják nemzetközileg a divatvilágban, ékes bizonyítéka a luxus ruházati üzletek mellett az egyéb luxus cikkeket kínáló szalonok. Bár a Barakka Diamond szalonjában egy ideje lehetett kapni, az Andrássy úton pár éve nyitott a Vertu egy saját szalonnal. A Nokia Corporation tagja kínálja a világ legdrágább sorozat gyártású mobiltelefonjait, másfél és négy millió forint közötti áron. Nem is gondolnánk, de egyes információk szerint itthon évente 300 darabot (!) adnak el belőle - nyílván ebbe beletartoznak nem csak a honfitársaink, hanem az ide látogatók által vásárolt darabok is. A tökéletes megjelenéshez ma már nem elég csupán egy jó öltöny, s a megegyező színű kiegészítők (öv, cipő, táska), a divat fogalmába ma már nem csak a ruhatárunk darabjai férnek bele. Hazánkban is egyre inkább tendenciává válik, hogy - mivel a karóra sokat elárul a viselőjéről - erre is ügyelnek az emberek. A legtöbb nagy svájci gyár modelljeit viszonteladónál lehet megtalálni, ilyen a Vacheron Constantin, az IWC, a Jaeger leCoultre, a Panerai vagy éppen a Breitling. Ezeket eddig külföldi utakon, a határon túl lehetett csak megvásárolni, de jónéhány éve itthon is van erre lehetőség, s ami a legfontosabb, nincs különbség a hazai és nemzetközi árak között. A Breitling modelljei átlagban 600 ezer és 1,8 millió forint között mozognak, a Breitling for Bentley kollekció darabjai 2,5 milliótól kezdődnek. Jó hír, hogy a legismertebb svájci gyár, a Rolex saját szalonnal van jelen hazánkban. A Vörösmarty téren található la Boutique Suisse a kiváló műszerek egyedüli forgalmazója. Szintén saját üzlete van a Tag Heuernek és az Omegának - természetesen az Andrássyn.

Rövid áttekintésünkből kitűnhet, hogy hazánkban ismét kezd nőni az igény a minőségi divatra és megjelenésre, nem csak a fiatalok körében. Ettől függetlenül Magyarországra inkább igaz az, hogy a kínálat határozza meg a keresletet. Kezdve az alsó középkategóriás üzletek csupán pár szezonig tartós darabjaitől, a masszív, sokáig hordható felső kategórián át, egészen a luxus darabokat kínáló szalonokig, minden szegmens képviselteti magát hazánkban. Tessék csak válogatni, hiszen van miből, de ne feledjük: Le style est l'homme męme.