A
Földközi-tenger partján fekvő kettős város Tel Aviv-Jaffa
(Yafo) Izrael gazdasági és kulturális központja, az ország
motorja. Sokan tudják úgy, - tévesen - hogy ez az ország
fővárosa. Habár valójában ez a legnagyobb város, a gazdasági
központ, szinte az összes diplomáciai képviselet,
nagykövetség is itt található, mégsem ez a főváros. E rang
Jeruzsálemet illeti. Gyakran állítják szembe
összehasonlításként Jeruzsálemmel az örök riválissal. Az
egymástól alig 60 km-re lévő két város valóban éles
kontrasztja egymásnak, két külön világ. A magaslaton épült,
vallásos, konzervatív Szent város a hagyományt, a gyökereket
képviseli, a szellemiséget és az örökkévalóságot jelképezi.
A tengerparti, fiatal Tel Aviv szinte mindenben az
ellentéte: a világi élet, az anyagi valóság, a szórakozás,
örömök városa, a kultúra, a zene, a tánc, a divat otthona, a
pénzügyi és gazdasági élet központja.

A repülővel érkező látogató már a magasból
szemügyre veheti a parton hosszan elnyúló fekvését, a
belvárosi irodatornyokat, a tengerparti luxushoteleket,
külvárosi lakónegyedeket. A Közel-Kelet egyik legmodernebb
világvárosába érkeztünk. Valóban modern, városképét a mind
magasabbra törő, gombamód szaporodó toronyházak határozzák
meg. Nem ez a kép tárul elénk ha dél felé, a régi városrész,
Jaffa felé tekintünk. A látvány leginkább egy keleties
jellegű, középkori város képét nyújtja, épületei, kövei
eseményekben gazdag történelméről árulkodnak.

A zsidó hagyomány szerint Noé fia, Jáfet
alapította és nevezte el Yafonak, amely héberül gyönyörűt
jelent. A görög mitológiában a sziklához láncolt Andromédát
ezen a helyen mentette meg a hős Perzeusz. Jónás is itt
szállt hajóra, majd „kötött ki” a cethal
gyomrában, hogy aztán az isteni akaratról elmélkedhessen
(Jónás 1) és Péter a város egyik házában támasztotta fel
Tabitát, Simon tímár lányát (Ap. Csel.9. 36-43). Az
egyiptomi birodalom része volt, majd filiszteusok telepedtek
le, később Dávid foglalta el, fia Salamon itt hajózta be a
templom építéséhez szánt cédrusokat. Jött Heródes, majd az
arabok uralkodtak, itt kötöttek ki a keresztesek és
Oroszlánszívű Richárd, járt erre Napóleon, török, majd brit
fennhatóság alá került, arab és zsidó befolyásoltság
váltotta egymást, végül Izrael 1948-ban elfoglalta és két év
múlva Tel Aviv-Yafo néven a két várost egyesítette.

Látnivaló, nevezetesség akad bőven: híres
kolostorok, mecsetek, Napóleon ágyúi, Simon tímár háza, a
török óratorony, múzeumok, képtárak, a művésznegyed és még
sorolhatnánk. Árnyékot adó, nyáron is hűs utcácskáiban kis
bazárok, galériák, kávézók, éttermek váltják egymást, a
város szívében pedig művészeti és szórakoztató központot
találunk. Hajdan keresztesektől, zarándokoktól,
kereskedőktől nyüzsgő, forgalmas kikötőjében ma már csak
néhány öreg bárka ring, ódon épületei bámulnak a tengerre.
Látványa főként hajnalban megejtő, titokzatos. Erre járva
időutazást tehetünk a régmúltba, hangulata visszarepít
bennünket a varázslatos kelet mesevilágába. Az öbölben
Androméda sziklája emelkedik ki a a tengerből. Innen, a
tengerparton észak felé sétálva az új városrész tornyai
tűnnek fel.
Amíg Jaffa a múltat, a történelmet képviseli, Tel Aviv a
jelen, a fiatalság városa. A Jaffából kitelepült zsidók
kezdték építeni 1909-ben és Tel Avivnak (tavaszdomb)
nevezték el a cionizmus megalapítója, a budapesti születésű
Herzl Tivadar egyik regényének címe alapján, de Ezékiel
könyvében is szerepel (3:15). A dűnék közé épített első
házakból néhány évtized alatt virágzó nagyváros lett. A
napjainkban is dinamikusan fejlődő városnak 390 ezer lakosa
van, amely valójában közel 3 millió, a teljesen egybeépült
elővárosokkal együtt. Így a statisztikákban második
legnagyobbnak feltüntetett település gyakorlatilag magasan
az első. Magasba törő toronyházak, modern
bevásárlóközpontok, luxusszállodák, éjszakai klubok,
tengerpart, strand. Mindig pezsgő, élettel teli város.

Ami elsőre feltűnik, az a járókelők sokfélesége,
jókedve, fesztelen viselkedése, sokszínű, lezser
öltözködése. Nagyon sok turista, vendégmunkás, átutazó
zarándok és a helyiek alkotják ezt a nyüzsgő,
multikulturális egyveleget. A héberen kívül sokféle nyelvet
-köztük magyart is- hallhatunk, a világ minden tájáról
érkeztek ide letelepedők és a glóbusz legtávolabbi
szegletéből is jönnek látogatók. Az utcákon megszokott a
géppisztolyos katonák látványa, melyek között feltűnően sok
lány is van. (Nekik nem három, „csak” két év a
kötelező idő). A helyiek nagyon segítőkészek, lelkesen
adnak felvilágosítást még akkor is, ha ők sem tudják
pontosan merre is kell menni. Ezen ne bosszankodjunk, inkább
többször érdeklődjünk. Csomagunkat ne hagyjuk őrizetlenül,
ha mégis megtennénk hamarosan megkérdezik miénk-e a poggyász
és udvariasan megkérnek hogy mindig legyen mellettünk. Ne
feledjük, Izraelben vagyunk, nem tudni mit rejt egy
gazdátlan csomag. Bevásárlóközpontokba, forgalmasabb
épületekbe is csak átvizsgálás után léphetünk be, akár
táskánkba is belenézhetnek, de tudnunk kell, ezt a mi
biztonságunk érdekében is teszik. Játszani nagyon szeretnek,
népszerű játék a kávézókban, kiülőkben -sokszor tétre is-
játszott shes-besh, ami nálunk backgammon néven ismert.
Közlekedésében kulturált, a gyalogosokra is figyelnek, elég
megállni a járda szélén, már a következő autó előzékenyen
átenged. A tömegközlekedés itt (mint ahogy egész Izraelben)
a buszt jelenti, melyek tiszták, kényelmesek, ülőhely szinte
mindig van. Ugyanilyen viteldíjért választhatjuk az egyéni
vállalkozásokban működő 7-9 személyes kisbuszokat, a
sherutokat is, ezeket bárhol leinthetjük és bárhol ki is
szállhatunk. Szálláshelyet könnyen találunk, a méregdrága
luxushotelektől az olcsó hostelekig bőséges a kínálat.
Nemzeti valutájuk a shékel, de dollárral is szinte mindenütt
fizethetünk.
A város klímája egész évben kellemes, napos, a forró
nyár sem kibírhatatlan, az épületek, üzletek, a buszok is
légkondicionáltak és a tengerpart is enyhülést nyújt a
forróságban.
Habár Tel Avivban nincsenek műemlék épületek, történelmi
emlékekben sem bővelkedik, mégis érdekes, izgalmas város.
Hangulata különleges, dinamizmusa magával ragadó. Ízig-vérig
kozmopolita nagyváros, amely sajátságos módon némi kisvárosi
jelleggel párosul. Az impozáns toronyházak és luxushotelek
mellett az emberléptékű utcákban túlnyomórészt 2-3 emeletes
épületek sorakoznak. A lakóházakkal, üzletekkel beépített,
állandóan népes főutcái sem túl szélesek, mégsem tűnnek
túlzsúfoltnak, a sűrű forgalom ellenére levegője is tiszta.
Arculata vegyes képet mutat. Egyesek szerint zajos,
nyüzsgő, nem túl szép, városképe kissé rendezetlen. Új
városként elsősorban a hatékonyságot és nem az esztétikát
szem előtt tartva fejlődött és a világ minden tájáról érkező
betelepülők is otthoni stílusban kezdtek építkezni.
Építészeti egysége csak napjainkban kezd kialakulni. Ennek
ellenére (vagy talán éppen ezért) mégis megfogja valami a
szemlélődőt, a városnak egyedi hangulata van ami magával
ragadja az ide látogatót. Keleti jellegű európai stílus
amerikai vonásokkal. Talán e három összetevő adja a város
jellegzetességét.

A buszpályaudvarról a tenger felé a forgalmas,
üzletekkel beépített Allenby utcán indulhatunk el. A bal
oldalon magasodik a Shalom- (Béke) torony 35 emelete. A 140
m magas panorámatetőről az egész város belátható. Hamarosan
a tengerparttal párhuzamos, még mozgalmasabb Ben Yehuda
utcába érkezünk. Hostelek, boltok, kávézók mindkét oldalon.
A parton luxushotelek sorakoznak (Hilton, Carlton,
Sheraton, Dan Panorama és még megannyi) és az Operaház
jellegzetes épülete tűnik fel. Üdítő látványt nyújt a
sétány, pálmafákkal, éttermekkel, szórakozóhelyekkel és a
(márciustól novemberig) népes strannddal. Szinte a város
egész partvonala homokos szabadstrand, zuhanyzókkal,
árusokkal, napágyakkal. A parttól keletre, a város felé
indulva a Dizengoff utcát keresztezzük, ezen dél felé,
-elegáns áruházak és étkezők között- haladva a Tűz és Víz
szökőkútjához, majd a Dizengoff center hatalmas
bevásárlókomplexumához érkezünk. Innen rövid sétával érjük
el a Rotschild Boulvard üzleti negyedét. Bankok, pénzügyi
székházak sokasága, az izraeli bankvilág központja, a város
legelegánsabb része. Ennek közelében találjuk a fiatalság
legkedveltebb utcáját, a Sheinkint. Divatcégek üzletei és
elegáns kávézók váltják egymást. Itt összpontosul minden ami
lázadó, divatos, önkifejező, innen indul el minden ami menő,
trendi.
A város ék-i részében, Ramat-Gan-ban magasodik Tel Aviv
legmagasabb épülete, az Azrieli center 49 emeletnyi
ikertornya, amely hamarosan egy harmadikkal is bővül majd.
Ebben a komplexumban működik a Gyémánttőzsde és a
Gyémántmúzeum is. (Az ország egyik legfontosabb iparága a
gyémántcsiszolás és kereskedelem.) Ezeken kívül még nagyon
sok érdekesség várja a látogatókat: múzeumok, emlékházak,
színházak, kiállítóttermek, a Függetlenség Csarnoka, a
Carmel piac, a Yemenita negyed. És természetesen a rendkívül
nagyszámú szórakozóhely... Tel Avivot nem véletlenül tartják
a szórakozás, a bulik városának. „A város amely
sohasem alszik” hirdeti büszkén magáról. Ez valóban
így van: éjszakára még jobban felpezsdül az addig is
mozgalmas világ, a város minden része hangos az élettől, a
diszkók, a bárok megtelnek, strandpartik, mulatságok,
hajnalig tartó örömködés, zene, tánc veszi kezdetét. Ez alól
még a Shabbat sem kivétel, amikor péntek este véget ér a
hét és az egész ország pihenni tér, itt ekkor mulatságok,
összejövetelek, felhőtlen szórakozás, élénk társasági élet
kezdődik.
Fáradalmainkat az újabb városrészek nagy zöldterületei és
parkjai által nyújtott nyugalomban, a kis Yarkon folyó
lombos ligetei csendjében, vagy a tengerpart homokján
pihenhetjük ki.

Aki kozmopolita hangulatra, nemzetközi közönség
által látogatott vérbeli partykra vágyik, a soha meg nem
álló, pezsgő életformát szereti, annak ez a város
kihagyhatatlan, mindig vissza akar majd térni. Aki nem ilyen
„műfajra” vágyik, annak is tartogat kellemes
meglepetéseket, megtalálhatja szépségét, érezni fogja
vonzerejét. Egy biztos, amikor a tenger felett hazafelé
repülünk, visszatekintve már nemcsak épületeit, hanem az élő
várost fogjuk látni, amely olyan élményekkel, szép
emlékekkel ajándékozott meg bennünket, melyek örökre velünk
maradnak.
(A szerző Tel Avivban élt)
.jpg)
























