Van egy olyan érzésem Csillával kapcsolatban, hogy most valahogy nagyon egyben van az élete. Egyszerűen azt látom a képernyőn, amikor reggelente bekapcsolom a televíziót, hogy ő már nem keresgéli önmagát, nem csak halad a célja felé, hanem meg is érkezett! Imádja a szakmáját, a férjét és az életét úgy, ahogy van. Manapság számomra ritkaság ilyen kiegyensúlyozott emberrel találkozni, úgyhogy izgatottan vártam a napot, amikor kiderül, mi a titok!

Mikor kezdtél el érdeklődni a televíziózás iránt?

Nincs olyan emlékképem, amikor arról fantáziáltam volna, hogy mit szeretnék kezdeni magammal, mert világ életemben teljesen egyértelmű volt, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. Már hatévesen is tudtam! Vagy például, amikor az oviban valamilyen ünnepség volt, mindig felhívtam magamra a figyelmet, hogy én szeretnék lenni a mesélő. Az első munkám, amiért már fizetést is kaptam, az 13 éves koromban volt. A Duna tv-n verseket olvastam fel és elemeztem egy irodalmi műsorban, ahol tulajdonképpen egy kerekasztal beszélgetésnek voltam egyik résztvevője. Ugyan 18 évesek vettek körül, de nem lógtam ki a sorból a korkülönbség miatt, mert korán érő típus vagyok. Már akkor világosan tudtam, hogy mit csinál egy operatőr, szerkesztő vagy rendező.

Azt mikor döntötted el, hogy a TV2-nél szeretnél dolgozni?

Amikor én 2000-ben elkezdtem komolyabban dolgozni, akkor két nagy csatorna lebegett a szemem előtt, az RTL Klub és a TV2. Akkoriban a TV2 volt a piacvezető csatorna, így melette döntöttem. Egész egyszerűen idejöttem a Róna utcába, és megkérdeztem, hogy van e valamilyen lehetőségük a számomra.

Jó, hogy ilyen bátor és eltökélt voltál, sikerült is elhelyezkedni?

Azon a nyáron a Lagzi Lajcsinak volt egy roadshowja, ahová felvettek gyakornoknak. Ez csak egy időszakos munka volt, de sok mindenkivel megismerkedtem. Utána pedig volt egy hivatalos gyakornoki felvétel az Aktív című műsorba, oda jelentkeztem és kiválasztottak. A klasszikus alapokat ebben az időszakban tanultam meg, hiszen akkor már kijártam a forgatásokra, narrációkat, szinopszisokat kellett írnom, és scripteltem. Innen pedig felfelé vezetett az út, később kaptam riporteri, szerkesztő riporteri, és műsorvezetői feladatokat.

Milyen műsorokban dolgoztál még az Aktívon kívül?

Ezen kívül 14 műsorban került ki a stáblistára a nevem. Volt a Bennfentes című sztármagazin, de nem tartott túl sokáig. Aztán utána 2007-ben jött a Favorit, majd Kölykök és a Bar2.0, amik ugyan a Viasaton futottak, de az Interaktív cég gyártotta, aminek én is az alkalmazásában álltam. Itt már felelős szerkesztő voltam. Ezután jöttek a műsorvezetői feladatok. Eleinte csak rövid élő bejelentkezéseim voltak a Mokkában, vagy Claudiát kellett helyettesítenem, amik szintén nagyon jó alapokat adtak a későbbi élő műsorokhoz. A Facebook oldalamon egyébként szépen összeszedtem, ráadásul időrendben!

Közel 12 éven keresztül dolgoztál azon, hogy ott tarts, ahol most, tehát hogy egy nagy volumenű műsort vezess. Szerintem ritka dolog ez a mai világban, amikor azt látjuk, hogy egyik percről a másikra hirtelen valaki képernyőre kerül és ismert lesz. Te soha sem szeretted volna egy kicsit felgyorsítani az eseményeket?

Egészen az idei Glamour Woman of the Year díjátadóig az volt bennem, hogy miért ilyen lassan történnek velem a dolgok?! Láttam azt, ahogy te is mondtad, hogy bizonyos emberek egy csettintésre a képernyőre kerülnek, és nem értettem, hogy én miért nem, amikor évek óta ezen dolgozok. Most már egyébként nagyon örülök, hogy ilyen lassan történt minden, hiszen ezek az évek biztos alapokra helyeztek és nincs bennem bizonytalanság. Azok, akik villámcsapás szerűen bukkantak fel, sokszor el is tűntek nagyon hamar. Én egyébként sokáig nem mondtam el, hogy műsorvezető szeretnék lenni, mert nem akartam ekkora hátránnyal indulni. Volt egy olyan érzésem, hogyha én ezzel nyitottam volna itt a TV2-nél, akkor azonnal elküldtek volna, hiszen nem látták volna bennem a szakmai alázatot. Így viszont volt lehetőségem megtanulni a műsorkészítés minden apró folyamatát. A szakmai felkészültség számomra nagyon fontos. Jó, hogy nem kell magam csak biodíszletnek érezni...

Mik voltak azok az események, visszaigazolások az életedben, amik megerősítettek téged abban, hogy jó úton haladsz, csak még egy kicsit tarts ki?

Az első ilyen a Megamánia castingja volt. Ott azt mondta nekem a Megasztár producere, Illés Gabi, hogy pont te voltál a legjobb és rád van szükségünk! Olyan embert kerestek, aki forgat, szerkeszt és műsort is vezet egyben, én pedig ezeket tanultam meg ezalatt a sok év alatt. Ez elképesztő nagy hitet adott, ami érezhetően nagy hatással volt az életemre. Onnantól kezdve annyira jól sikerültek a dolgaim, hogy csak jöttek a műsorok egymás után.

Egy Megamániához képest a Mokka mennyire volt nagy kihívás?

Én mindegyik munkámat annak tartom. Soha nem álltam úgy egyetlen feladatom elé sem, hogy majd rutinból megoldom! Pont ugyanúgy készültem rá, mint öt évvel ezelőtt az első élő bejelentkezésemre.

Hogyan áll össze egy adás a Mokkában?

Egy nagyon jó kis szerkesztői csapattal dolgozunk, akik már most a holnapi adásra készülnek. Szervezik a vendégeket, és a legjobb témákkal próbálják megtölteni a műsort. Én este kapom meg az adásmenetet, amit átolvasok, kigyűjtők még pár kapcsoldó háttér információt, és éjfél körül lefekszem. Hajnali fél ötkor kelek, főzök magamnak egy kávét, a laptopomon elolvasom a híreket, fél hatkor pedig elindulok dolgozni.

Férjed, Gönczi Gábor az RTL Klubnál dolgozik, és ha jól tudom, neked is volt egy kis kitérőd a Fókusznál!?

Igen, amikor megismertem Gábort, akkor én már négy éve az Aktívnál dolgoztam, és eleinte nem nagyon tudtuk hogy kezelni a helyzetet, hogy a konkurens csatornáknál vagyunk. Kitaláltuk, hogy biztos az lesz a legjobb, ha én átmegyek a Fókuszhoz szerkesztő-riporternek, ez meg is történt, de hamar rájöttünk, hogy nem szeretnénk együtt dolgozni, úgyhogy ahogy lehetett, jöttem is vissza!

Amúgy van elég időtök egymásra?

Igen! Annyira megszoktam már, hogy nem vagyunk sülve főve együtt, sok szabadidőnk van, de valószínűleg ezért is működik a kapcsolatunk. Nekem is ez a jó, szeretek egyedül lenni, vagy a barátnőimmel, neki pedig ott van a zenekara, amit imád. Nyáron sokat voltunk a Balatonon, nyaraltunk Cipruson, ősszel pedig New Yorkba utazunk, hogy megünnepeljük az ötödik házassági évfordulónkat!

Így 29 évesen mennyire érzed már magad kerek egésznek? Én úgy látom, hogy most nagyon jó neked és megtaláltad a saját lendületedet!

Ez így van! Amikor idén tavasszal megkaptam a Glamour díjat, az nekem nagyon sokat jelentett. Egészen addig a pontig, az életemben valahogy mindig a második voltam a megmérettetéseken, és csak egy hajszál választott el az első helytől. Valaki egy picit mindig beelőzött, és el is hittem, hogy akkor nekem ennyi jár. Aztán ahogy már említettem, amikor megkaptam a Megamánia műsort, akkor teljesen elfelejtettem ezt az egészet, és rájöttem, hogy ezt a képzetet csak én teremtettem magamban, és képes vagyok nyerni! Most minden nagyon egyben van!

A képernyőn is csak úgy sugárzol, mindig nagyon színes ruhákban vagy, és azt látom, hogy sokszor magyar tervezőktől választod ki az aznapi outfitedet!

Igen, akkor kezdtem el felfigyelni a magyar tervezőkre, amikor forgott nálunk a Divatdiktátor című műsor, és én is dolgoztam velük, hiszen a megasztárosokat öltöztették. Akkor vettem észre, hogy mennyire ügyesek és tehetségesek, és hogy ennek ellenére mennyire nincsenek előtérben itthon. A mai napig imádom például Sármán Nóri, Benes Anita, a USE, vagy Nanushka ruháit, de más tervezőktől is kaptam már, aminek én is örülök, meg ők is, hogy viselem a munkáikat. Így tudom őket a legjobban támogatni, hiszen ha egy különleges darab van rajtam a műsorban, vagy egy sajtóeseményen, akkor megkérdezik, ki tervezte. Ezen kívül a facebook oldalamra is mindig kiteszem a kedvenceimet. Az is érdekes, hogy el kellett érnem a jelenlegi koromat ahhoz, hogy a nőt kezdjék el látni bennem. Egyre több olyan felkérést kapok, ami kifejezetten arra irányul, hogy divatanyagszerű fotózásokon vegyek rész. Néha még én is meglepődöm, egy-egy elkészült kép láttán.

Hol szoktál vásárolni?

Nem szoktam kirívóan drága ruhákat vásárolni! Bemegyek én is például a ZARA-ba vagy a Mangoba, az alapdarabokat megvenni, de ha van egy különleges, egyedi kiegészítőm, ami megdobja a szettemet, akkor sokan azt gondolják, hogy biztos valamilyen design darab! Pár napja például egy pöttyös ruhában vezettem a műsort, amit egy vintage boltban vettem 1500 ft-ért és felvettem hozzá egy Promod nyakláncot, amitől az egész már teljesen új attitűdöt kapott.

Mit tanácsolnál a pályakezdőknek, hiszen rengetegen szeretnének a médiában dolgozni!?

Az évek során már rengeteg gyakornok fordult meg a kezem alatt, akik műsorvezetők szerettek volna lenni. Én mindegyiküknek azt mondtam, hogy ezt felejtsék el egy időre, amíg nem tanulnak bele a szakmába. Hiszen ez nem csak arról szól, hogy én a képernyőn vagyok, és akkor de jó nekem, mert mindenki ismer, ez ennél egy sokkal összetettebb feladatkör! Rengeteg szorgalom, szakmai alázat és kitartás kell ahhoz, hogy valaki hosszú távon dolgozhasson ebben a szakmában. A másik pedig, hogy tényleg bízni kell a képességeinkben!