Télapó itt van
Ki is az a Mikulás?
2012.12.06 | Boskovics Bianka
Reggel ezüstös, este arany fénnyel csillogó utcák, magasztos dallamok, csípős szél kíséri a
decemberi utcákon sétálókat. A nyugati világ minden porcikájába beleivódott a téli ünnepek
jellegzetes bája. Minden gyermek a „Hull a pelyhes...” kezdetű nótácskával kel és fekszik,
ami azt jelenti, hogy az ünnepkör Télapó érkezésével kezdetét veszi.
Télapó, avagy Mikulás neve senki számára sem ismeretlen. Piros-fehér bársonyruhás,
nagysipkás, nagyszakállú, kerekded bácsika, aki ellágyultan, netán életörömtől kicsattanóan
néz végig a Föld lakóin. Egész évben listát ír a jó és rossz gyerekekről, majd december
elején kifényesíti hatalmas csizmáját, felnyergeli rénszarvasait, majd egyetlen éjszaka alatt
körbeszáguldja a bolygót, hogy ajándékokat osszon. Nem ritkán manók, krampuszok segítik a
munkáját. Persze ezt megelőzően gyerekek ezrei adják postára kívánságleveleiket. Valljuk be,
ezt a lehetőséget nem sokan hagytuk ki. Azonban a jóságos Mikulás alakja nem mindig élt így
a köztudatban.
Feltehetőleg a középkor idusán kerülhetett be szervesen Szent Miklós püspök alakja az
európai kereszténység tudatába. Miklós melegszívűségét a rászorulók iránt nem egy történet
őrzi, a legismertebbek egyikében három szegény, eladósorban lévő lányon segít. Titokban
többször tarisznyányi aranyat ad nekik. Mikor a zárt ablak akadályába ütközik, elszántan
felmászik a tetőre, és a jól ismert módon, a kéményen keresztül kézbesíti a csomagot.
Szent Miklós idővel egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a reneszánsz korára már a
legkedveltebb szentek egyike lehetett. A püspök lénye úgy négyszáz évvel később fonódott
össze a Mikuláséval, ám a 20. századot megelőzően a Télapó nem volt egyértelműen pozitív,
ajándékozó figura. Jótéteményei mellett egyaránt ijesztgetett, dorgált is, a házakat láncát
csörgetve járta.
Később a Télapó lakott a Mennyben is, néhány évtizede pedig Lappföldre költözött, ahol
bizonyosan jól érezheti magát, hiszen úgy tudjuk, azóta is ott él. Kilenc rénszarvasa 1939-ben
csatlakozott hozzá, név szerint Rudolf -akinek piros az orra-, Fürge, Sármos, Talpas, Kerge,
Csámpás, Torkos, Bátor és Szélvész. Maga a Mikulás elnevezés szláv eredetű, a Télapót
pedig még a szocialista időkre datálhatjuk. Névileg ugyan megannyi különbség fedezhető fel
a vörös ruhás öregúr legendájában, mégis világszerte ugyanazt a varázslatos emléket jelenti,
hívjuk akár Santa Clausnak, Joulu Pukkinak, Papá Noelnek, vagy Mikulásnak.