Tini-trend – A fiatalok kultúrája
A fiatalok szórakozási kultúrája és ami mögötte van
2010.09.27 | Kirschner Dávid
"Ezek a mai fiatalok" - gyakran hallott, gyakran hangoztatott szállóige, mely nem új keletű. Minden időszakban mást és mást jelentett az idősebb generáció számára, az akkor élő ifjúságra vonatkoztatva. Cikkünkben a mai fiatalság életében megfigyelhető tendenciákat, az életmódjuk fő jelenségeit, a rájuk leselkedő veszélyeket, s ezek okait vizsgáljuk. Vajon mit jelent napjainkban az előbb említett idézet?
Először is határoljuk be, mit értünk ma „fiatalság” alatt. Napjainkra egyre kitolódik a szó gyakorlati értelmében vett fiatalembere, hiszen nem ritka az olyan húszas évei végén járó egyetemista, akit még mindig teljesen a szülei tartanak el. Ugyanakkor ott vannak a tinik, a tizenéves korosztály, akik közül a legtöbben már 13-14 évesen deviáns szokások tekintetében igen "előrehaladottak". Ezt úgy foglalhatnánk össze, hogy mind az alsó, mind a felső korhatár egyre intenzívebb kiszélesedése jelzi az ifjúság korszakváltását is. Az előző évtizedben felgyorsult a fiatalok korai önállósodása, vagyis a diákok egyre korábban válnak nagykorúvá a fogyasztás és szokások tekintetében, ennek ellenére egyre később lépnek be a munka világába. Jelen írásunkban ezt, a 14 és 25 év közötti, meghatározó réteget fogjuk vizsgálni több szempontból.
A nehezen önállósodó, inkább már felnőttnek számító honfitársaink problémája egyébként annyira valós jelenség, hogy Németországban egy Hotel Mama című realityshow is feldolgozta a problémát, bemutatva a harmincas fiatalemberek önállósodási próbálkozásait. A a hosszú tanulóévek, vagy az egzisztenciális problémák mellett a mai fogyasztói értékrend, a kényelmi szempontok elsődleges szerepet játszanak a fiatalok otthon maradásában, ami - differenciáltan ugyan, de - egész Európában megfigyelhető. Ez a társadalmi jelenség újabb társadalmi jelenséget szül, mely már nagyobb probléma: az infantilizáló hatású tendencia nem kedvez a családalapításnak sem. A sort folytatva érdekes spirálba jutnánk, de jelen írásunk nem kívánja részletesen elemezni a különféle egymásra épülő társadalmi mozzanatok pillangóhatásait.
Bár éppen beköszöntött az ősz, a nyár véget ért, de sajnos idén is szereztünk szomorú tapasztalatot arról, hogy a mostani generáció nem tud mit kezdeni a tanítás nélküli napokban rászakadt szünidővel. Egy szimpla, esti séta a belvárosban is már szembesíti az embert, hogy a mai fiataloknak nem alakult ki még a szórakozási kultúrája sem. Tanulmányok, televíziós műsorok sora foglalkozik azzal, hogy napjaink fiataljai súlyos problémákkal küzdenek - tömeg méretekben. A jelenség, és annak okai, erősen összefüggésben állnak a tinik - de ugyanígy a huszonévesek - szokásaival, érdeklődési körükkel, életmódjával. Több statisztika alapján hazánk tizenéveseinek 60 százaléka rendszeresen iszik, minden harmadik magyar diák pedig havonta egyszer akár az öntudatlanságig is lerészegedik. Manapság ha fiatalok együtt akarnak lenni, leggyakrabban az előbb említett módon az alkoholizálást választják. Ebben az előző nemzedékeknek is nagy felelőssége van, ugyanis az alkoholizmus hazánkban népbetegség. Visszatérve kicsit a túl sokáig eltartott, idősödő fiatalsághoz: a pár sorral ezelőtt felvázolt jelenség végső lecsapódása, hogy az egyetemista fiatalemberek a kötelező órákat, és a vizsgaidőszakot leszámítva rengeteg szabadidővel rendelkeznek, melynek kihasználását illetően sok a jogos fenntartás. Ezenfelül pont ezen diákok (vagyis a késő húszas éveikben is eltartottak) szülei tartoznak a jobb módúak közé, vagyis "csemetéik" elegendő mennyiségű pénzt is kapnak, melyet gyakran szintén nem felelősen költenek el. A náluk fiatalabb, tinédzser korú középiskolások inkább nyáron és hétvégén felszabaduló idejükben tudják "kiélni magukat". A hétvégi bulik, és a nyáron általános fesztivál-dömping pedig ezt az igényt szolgálja ki, persze nem csak a tizenévesek körében. A munkahely és a hétköznapi élet szervezettségéből mindössze pár napra akarnak kilépni a fesztiválok nyújtotta élménykultúra által, mely feloldja a bennük felgyülemlett fezsültséget. Ezek után visszatérnek ugyanabba a szervezett létbe, ahol élnek. Ezek a pár napra létrehozott kis városállamok a közönség kiszolgálásáról szólnak, miközben ehhez – szemben a korábbi évtizedekkel – ideológiára már nincs szükség.
A különböző lázadó, és egyéb ideológiákat felszippantotta a show-biznisz, és divattá alakította, mint tett például annak idején a punk szubkultúrával, ami ma már divattá válva önmaga paródiája lett. Nem meglepő, hogy elenyésző azon fiatalok száma, akik a hétvégéjüket képesek elképzelni buli nélkül. A 90'-es évek óta a bulik váltak a fiatalok szocializációjának fő színtereivé, ahol a drogok helyett leginkább a tömény italokat fogyasztják. Ha a rendszeres alkohol fogyasztás messzemenő egészségügyi következményeitől el is tekintünk, elegendő csak a hétvégente megugró balesetek számára gondolnunk, melyek köztudottan gyakran alkoholizált állapotú fiatalokkal (vagy éppen miatt) történnek. Mikor alkoholról beszélünk meg kell említenünk a már elterjedtnek számító drogfogyasztást is. A szórakozóhelyeken kínált úgynevezett "könnyű drogok" (marihuana, ecstasy, stb.) megnyitják az utat a durvább szerek felé, melyek az előbbieknél súlyosabb függőséget okoznak. Az elterjedt drogfogyasztásra a fiatalok körében nem csak a média által közvetített hamis, lágy kép a felelős: az alkalomszerű használat rövidtávon nem érzékelteti hatását. Természetesen a fiatalok nem csak a fentebb említett tevékenységekkel töltik idejüket, vagy erre költenek, sok a tehetséges, már húszas évei előtt produktív tinédzser, de sajnálatosan szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a fiatalságra ezeken a területeken leselkedik a legtöbb veszély. Annak ellenére, hogy nem kizárólag a média felelős ezért, vitathatatlan a kulcsszerepe a buli-kultúra propagálásában.
Sok tinédzser ma komoly zsebpénz felett rendelkezik, gyakori, hogy szülők nélkül járnak el szórakozni, utazni, ezzel együtt jár, hogy egyre fiatalabban tesznek szert szexuális tapasztalatokra is. Közben pedig ezzel párhuzamosan megnőtt az iskolában eltöltött időszak, ugyanis tömegesség vált a felsőoktatás, így kitolódott a munkába állás, a házasodás és a gyermekvállalás ideje. A szülőkkel egy fedél alatt élnek ugyan, de az önálló életvitel ma már tizenkét-tizenhárom éves korban kezdődik, és elhúzódik a harmincas évekre. Ez a folyamat Európa nyugati felén már a 60'-as években elindult, amivel egyidejű volt a szórakoztatóipar kiépülése. Az egyre növekvő életszínvonalnak azért van jelentősége, mert lényegében ez a mai tini-kultúra mozgatórugója. A növekvő életszínvonal halmazába bele kell sorolnunk azon családokat is, akik bár nem jó módúak, mégis igyekszenek gondoskodni gyermekeikről - társadalmi hovatartozástól függetlenül ez gyakran úgy történik, hogy az elfoglalt, sokat dolgozó szülők a lelkiismeret furdalás miatt egyfolytában pénzelik a fiatalokat. Ez azt eredményezi, amire pár sorral feljebb is már utaltunk, hogy a fiatalok egyre inkább kénytelenek maguk felnőni. A felnőtté válás folyamata először is a külsőségekben nyilvánul meg – tizenéves korban elkezdődik az alkoholfogyasztás, a cigarettázás. A szülői tekintély, a nevelés, sőt maga a szülők hiánya egy olyan torz fejlődési irányba tereli a gyermeket, mely leginkább a vissza metszetlen, elhanyagoltsága miatt szétburjánzó bokorhoz hasonlítható. A fiatalok elhanyagoltságából fakadó problémákért pedig nem ők maguk felelősek elsősorban. A tanulókra már nem akkora gonddal ügyelnek az oktatási intézményekben sem. Éppen a tizenéves kor végén van nagy szüksége egy fiatalnak szülőkre, a szülői minta hiányában azonban a fejlődéséből kimarad az a fontos pillér, ami nem véletlen van belekódolva az emberbe. Mivel gyakori az otthoni minta hiánya, ebből is fakad, hogy a fiatalság máshol keres példaképet: az Internet, a mozi, a televízió mind-mind készségesen ki is szolgálja ezt az igényt. Ez persze ugyanígy működik ott is, ahol láthatnak szülői mintát, ennek ellenére mégis sokan nem veszik észre, hogy a marketing és sztárgépezet megdolgozza a gyereket.
Nem titok, hogy a divat-, és szépségipar nagy százalékban épít a fiatalokra, ez Nyugaton már külön iparággá fejlődött. Az Egyesült Államokban külön szépségszalonok nyíltak óvodásoknak, kisiskolásoknak. Megdöbbentő adat, hogy a kifejezetten tizenkét éves korig szánt szépségápoló szerek eladási rátája 2002 óta évről évre megkétszereződik, holott ebben a korban nincs még ezekre szükség, mégis, a világ nyugati felén ez általánossá vált. Egy korábbi cikkünkben utaltunk már arra, hogy a fiatalok elkülönülési törekvései megihletik a divat cégeket, akik ezek alapján alkotják meg az „új trendet”. Az, hogy a történelminek számító divatházak is készítenek gyermek darabokat, természetes, sőt sok brand kifejezetten tiniket használ reklám arcnak. Úgy tűnik, néhol kezd visszatérni az a középkorban elterjedt felfogás, miszerint a gyerek kicsinyített felnőtt, legalábbis abban az értelemben, hogy a nekik szánt darabok a felnőtt kollekció kicsinyített másai, a baj pedig, hogy ez sok szélsőséges kreációra is vonatkozik. Készülnek ékszerek, kiegészítők ugyanúgy, mint a már említett szépészeti termékek egyaránt. Érdemes végiggondolni, hogy a fiataloknak szóló divatlapok új irányzatokat bemutató részeinél a felkínált három vagy négy opció igazából nem az önkifejezést, a saját stílus megalkotását szolgálja, hanem bizonyos keretek közé rekeszti őket: amennyiben azokból a színekből, és fazonokból választanak, akkor divatosak, és így válhatnak csak „egyéniségekké”. A divat és megjelenés fő vonalai a médiában megjelenő stílusok, melyeket a show-műsorokban, klippekben szereplők diktálnak. A fiatalokat befolyásoló főbb divatirányzatokkal nem kívánunk behatóbban foglalkozni, de elmondható, hogy ezek úgy' 2-3 évente változnak. (Erre például: mostanában egyre kevesebb tinit látni a tavaly előtt még igen „kelendő” emo-stílusból. Jelen van még, de már egy konzervativizált formában).
A fiatalok stílusos megjelenés iránti nyitottsága, és ízléses megjelenése mindenképpen emeli a hazánkról alkotott jó divat-képet. Az imént is utaltunk a fiatalok által megihletett divatra, s ennek rájuk történő visszahatására: általánosságban elmondható, hogy ugyanaz a pár stílus határozza meg a tizen-, huszonéves korosztályt, melyet nem is nehéz egy-egy márka kereteibe foglalni. Hazug életstílust mutat a média, mikor a deviáns, családi-, drog-, és alkohol problémákkal küzdő hírességek mindezek ellenére divatos ruhákba bújtatva, drága luxus autókkal jelennek meg. Jelenkorunk már nem azt diktálja, hogy az ember teljesítménnyel, és munkájával érhet el bármit is, s emiatt lesz majd egyéniség. A celebek által prezentált ideálok fiatalok tömegeit formálják, és ebből fakad, hogy sok tini nem titkoltan legfőbb vágyai közé tartozik, hogy híressé váljon, miközben nem értik meg mi is a teljes tartalma ennek. Nem véletlen, hogy a fiatalokkal foglalkozó modell ügynökségeknél halomszámra tornyosulnak a tinik által beküldött akták, vagy éppen ezerszámra jelentkeznek a különféle tehetségkutató műsorokba – a hírnév felé a legkönnyebb, leggyorsabb utak ezek. Mindennek ellenére ez mutatja azt is, hogy rengeteg tehetséges, kiváló képességű fiatal hölgy, és fiatalember található az ifjúságban. Fontos leszögeznünk, hogy a korábbi évtizedekben létezett autentikus színészeket, művészeket ma tömegszámra másolják az úgynevezett „celebek”, s így a mai fiatalok nem valódi karaktereket követnek, hanem az ő öntőformájukból elővett műanyag figurákat. A valódi csillagokkal szemben napjaink leghíresebb arcai a média-, és bulvársztárok, és sajnálatos módon elsősorban ezek alakítják az ifjabb generáció értékrendjét.
Jelenkorunk ifjúságánál egyértelműen megfigyelhető az a tendencia, hogy hajlamosabbak inkább az adottságokat kitüntetni, mint a tehetséget. Ez az oka annak, hogy szépséggel, és a többi, nem teljesítménnyel elért „értékkel” könnyen ki lehet tűnni közöttük, s így közülük is. A történelem során, az ókori görög világot leszámítva, a fiatalságnak talán sosem volt ekkora nimbusza, vagyis az a - valljuk be - média által is sugallt kép, miszerint, az hogy valaki fiatal, az önmagában érték, s így aki már nem az, nem olyan értékes ember. Ez a megállapítás különösen a 18-25 éves időszakra vonatkozik. Ha vetünk egy pillantást a ma a fiatalok körében legnépszerűbb sztárokra, látjuk, hogy nagy részük huszonéves. Ebből is fakad, hogy aki fiatal, az meg akarja őrizni fiatalságát, aki pedig fiatalabb, az idősebbnek igyekszik tűnni. Nem ritka ma az olyan 13 éves, aki ránézésre végzős középiskolásnak tűnhet, mindez nyilván a külsőségek miatt. Egyébiránt, egy húsz országban végzett felmérés alapján a tinilányok első számú problémája a „külső, alak, test, ruházat” négyese, miközben az osztályzatok lecsúsztak az aggodalom lista nyolcadik helyére. Létezik olyan hazai weboldal, ahol az olvasók magukról feltöltött fotóira lehet szavazni, s a jó minősítettek között egyértelműen többségben vannak azok, akik márkás darabot viselnek, illetve előnyösebb a külsejük.
S ha már említettük az Internetet, ne feledkezzünk meg arról, hogy rengeteg fiatal a világhálón éli (legalább az egyik) életét. A különféle közösségi oldalak, komplex szerepjátékok (például a World of Warcraft, Second Life) kiváló terepet jelentenek, hogy arcuk, s valódi önmaguk vállalása nélkül szerepeket vegyenek fel, s például sokan a való életben elszenvedett kudarcaikat próbálják kompenzálni a virtuális világban – természetesen továbbra is fiatalokról beszélünk. Tele van a Háló rengeteg Internetes közösséggel, melyekben az összekötő kapocs egy zenekar, szerepjáték, érdeklődési kör, stb. Ugyanakkor hazánkban általánosságban véve, a valós társadalmi életben egyre kevésbé vesznek részt a fiatalok, ha pedig mégis, akkor sajnos gyakran olyan csoportosulásokban, melyek – diplomatikusan fogalmazva – antidemokratikusak. Az állandóan változó divat miatt, a gyakori impressziók alapján történő önmeghatározás-változások bomlasztják a személyiséget, pedig ez igen jellemző a fiatalokra. Itt most természetesen nem a divat követésére utalunk, bár tény, hogy a radikális változások ezen a területen párosulnak bizonyos identitás váltással is. Az emberbe alapvetően jelen van az igény a közösséghez való tartozásra, s ezt vagy politikai, kulturális, vagy egyéb módon igyekszik kielégíteni, a közösségi lét pedig meghatározza az identitást. Mivel az identitásunk befolyásolja a céljainkat, fontos lenne a fiatalság helyes önképének kialakítása, még a megfelelő időben.
Összességében tehát elmondható, hogy a „mai fiatalok” mindig is merőben különböztek az előző generációktól, s igyekeztek valami újra törekedni, aztán, mikor ők lettek idősebbek, meglepve álltak az őket követő nemzedék szokásai előtt. Jelenkorunk fiataljairól imént készült metszet csupán a főbb pontokra szorítkozva adott képet a tendenciákról, problémákról. Egyértelműen látszik, hogy az önmagát még kereső fiatalabb nemzedék könnyen befolyásolható, napjainkban elsősorban a média és a divat által. A céltudatos élet mellett elengedhetetlen, hogy a fiatalok az aktuális trendek mögé lássanak, ismerjék fel, hogy a perc celebjei nem tudnak maradandót adni, és helyettük olyan példaképeket érdemes keresni, akik az egész életükkel eddig is bizonyították, hogy van bennük valami. Tanulva az előző nemzedéktől – és persze hibáikból is – a mostani fiataloknak törekedniük kell arra, hogy a bennük rejlő tehetséget, potenciált önmaguk, környezetük, és az egész társadalom hasznára kamatoztathassák.