Az idei évben is hazánkba látogat a világ egyik legelismertebb sajtófotó versenyének kiemelkedő darabjaiból összeállított képtár. A 177 képet felvonultató tárlat a Néprajzi Múzeumban kapott helyet s október 30-ig megtekinthető.

A World Press Photo nonprofit szervezete Hollandiában 1955-ben alakult. Célja, hogy népszerűsítse a sajtófotózást s elismerje a fotós újságírók munkásságát. A kiállítás az elmúlt év legjobb munkáit, legemlékezetesebb pillanatait foglalja össze. A 2010-es évről 108.059 fotó érkezett be, 125 országból, 5691 fotóriportertől. Amszterdamban pedig egy nagy létszámú szakmai zsűri 13 nap alatt választotta ki azt a majdnem kétszáz képet, mely díjat érdemelt. A fotókat különféle kategóriákba sorolva értékelték és tették a kiállítás elemeivé.

Az idei évben egy magyar fotós eredményeket ért el egyedi vezető hír kategóriában. Lakatos Péter megörökítette azt a pillanatot, amikor egy öngyilkos férfi felgyújtotta magát és leugrott a Szabadság hídról. S bár a kép egy tragikus képkockája a tavalyi évnek, mégis kedvelté vált a zsűri előtt s aranyérmessé tette.

Fotók: World Press Photo 2011

S, hogy mit várhatunk, ha elmegyünk megnézni a kiállítást?! Gondoljunk csak bele az elmúlt év sajtó híreibe. Azt kell, hogy mondjam inkább tragikus események képsorait s nem lelket felemelő happy end-eket. Ezek a kiemelkedő fotósok ugyanis egytől egyig megragadták azokat a pillanatokat, melyek valós képet festenek a világ helyzetéről, a kialakuló problémákról és arról, hogy mi vesz minket körül nap, mint nap. Éhség, terrorizmus, nyomor, természeti katasztrófák, mind egytől egyig megtalálhatóak a világban, de szerencsére itt Budapesten mérsékelten érzékelhető vagy talán nem is, s ettől inkább együttérzést hoz létre bennünk és nem teljes depressziót.

Igaz a képekhez rengeteg megrázó történet párosul, s ahogy a fotó és a szöveg összeáll bennünk, hirtelen eszünkbe jut egy régebben hallott vagy olvasott cikk ebben a témában s emlékezni kezdünk, olyan döbbenetes eseményekre, melyek igaz megtörténtek, mégis a feledés homályába merültek, ahogy telnek-múlnak az évszakok.

De az, hogy túlságosan "real" a kiállítás senkit se rettentsen el attól, hogy megnézze, mert tapasztalatból mondom, amikor elhagyjuk a múzeumot nem kerülünk letargikus állapotba, mintha a Terror Házából jöttünk volna ki. Az első érzésünk az lesz, „Na ez egy nagyon értékes kiállítás volt!”. Mindenki számára tudom ajánlani, mert az idei év egyik legszínvonalasabb képtára, s azok is, akik esetleg nem rajonganak a múzeumos programokért is jól érezhetik magukat. Itt ugyanis nem kell azon gondolkozni, hogy vajon mit akart kifejezni vele a művész vagy mit ábrázol a kép, egyszerűen csak nézni kell és látni.

Az év sajtófotóját Jodi Bieber készítette egy fiatal lányról, akinek az arcát megcsonkították, mert férjétől visszaszökött családjához miután folyamatos bántalmazás alatt élte mindennapjait. Ennek a cselekedetnek megtorlásaképpen először levágták mind két fülét majd az orrát. A Women for Afghan Women segélyszervezete talált rá és kezdte el kezelni.

Hír (egyedi) kategóriában első díjat kapott Riccardo Venturi képe, mely egy bámészkodó lányt ábrázol, ahogy Port-au-Prince-ben egy égő házat néz a Haiti földrengés után egy héttel. Ez az épület volt 1891 óta a város jellegzetessége.

Hír (sorozat) kategóriában első helyezést ért el egy nagyon megrendítő képkocka Olivier Laban-Mattei francia fotóstól. Ez a kép, ugyan csak a Haiti földrengés után készült, amikor is egy férfi dobálja egymásra a holttesteket a kórház hullaházának bejáratánál. Ez talán az egész kiállítás legmegrendítőbb képe.

Mike Hutchings képe nyerte el a Sport (egyedi) kategória első helyét, egy nem mindennapi képpel. A dél-afrikai labdarúgó világbajnokság fokvárosi elődöntőjében az uruguayi Martin Caceres véletlen állon rúgta a holland Demy de Zeeuw-t, akit állkapocs csont töréssel vittek kórházba.

A Hétköznapok (egyedi) kategória első díját Feisal Omar szomáliai képe nyerte el, ahol egy férfi cápát cipel a hátán a fővárosban.

A holland Martin Roemers a Hétköznapok (sorozat) kategóriának arany érmese, egy városi képpel nyerte el a zsűri elismerését, amivel az elvárosiasodás problémáját vetette fel.

A Művészet és szórakoztatás (egyedi) kategóriájában Andrew McConnell kapta lencsevégre, ahogy egy kongói nő csellón gyakorol, ugyanis tagja a Közép-Afrika egyetlen szimfonikus zenekarának.

S végül de nem utolsó sorban Thomas P. Peschak hihetetlen fotóját mutatnám meg ízelítőképp, mely Természet (egyedi) kategóriában lett első helyes. A képen egy szula szál le éppen a fokföldi le Malgas szigetre, mely a tengeri madarak fontos költőhelye. A kép csodálatos és az embert akár több percre is rabul ejti.

A World Press Photo kiállítással még nem teljes a program, ugyanis két kiegészítő kiállítás is csatlakozik hozzá, mely jó levezetése a fő programnak. Az egyik egy magyarországi remek, a Duna címmel megjelent fotókiállítás, a másik pedig Tomasz Gudzowaty képsorozata.

Duna kiállítás egy nemzetközi fotópályázatra beérkezett képekből összeállított sorozat. Az Európai Bizottság Duna Stratégiára épült, s célja, hogy felhívja a figyelmet a Duna adottságainak jobb kihasználására. A Herald Ügynökség által meghirdetett pályázaton mind a tizennégy ország képei megtalálhatók, melyet a Duna köt egymással össze. A kiállítás darabjai pedig a folyó menti élet pillanatait ragadja meg Németországtól Romániáig. Sok kreatív fotót láthatunk, több nosztalgikus képkockával.

S végül de nem utolsó sorban megnézhetjük Tomasz Gudzowaty vitathatatlan tehetségét. A varsói jogászból lett sportfotós fő profilja az egzotikus, kevésbé ismert sportágak fotózása. Szereti egy más oldalról megmutatni ezeknek a sportoknak az értékét, nagyobb hangsúlyt fektet így a spirituális részére, a fizikai teljesítmény helyet. Látószemszöge nagyon egyedi, képei emlékezetesek, több elismert újságban is megjelentek, ilyen például a Time, a Sportsweek vagy a Max Magazine.

A fotók érdekessége, hogy színüktől megfosztva fekete- fehérben kerültek a nagyközönség elé, így minden külső rásegítéstől mentesen a puszta valót ragadja meg és a cselekvés pillanatát. Ha pedig egy belsőépítész vagy lakberendező szemszögéből közelítjük meg a fotókat, abszolút azt mondhatjuk felvállalható darabok. Fiatalos, energikus, eleven. Bármikor saját otthonunkban is jól mutatnának, egy trendi modern szoba kiegészítő darabjaként is.

Tehát most, hogy kaptatok egy kis ízelítőt a felhozatalból nincs más dolgotok, mint elmenni és élőben is megnézni. A Trendmagazin ott volt, és Te?!